2014. február 17., hétfő

Keleten a helyzet változatlan

Körülbelül két hónapja nem írtam már, igazából azért mert valahogy pörögnek a napok, és nem éreztem késztetést, a beszámolásra, pedig történnek kicsi dolgok, de már nincs olyan erejük a mindennapoknak mint az elején.Az egyik legjobb dolog, hogy végre megtaláltam a tökéletes nyelv iskolát, egy kis magán suli, csak 5 emberrel, rengeteget beszélünk, a tanár és a csoport is csupa fiatal értelmiségi kicsit hasonszőrű mint én, lehet beszélgetni politikáról, irodalomról, mindennapi életről, valóban hasznos mindennapi használatban lévő szövegeket szavakat tanulunk, szlenget is, A Tanár rengeteget poénkodik, mindent olyan humorral ad elő amitől a szavak megragadnak az ember fejében, mert tényleges emlékekhez kötődnek, nem csak a papíron látjuk őket. Sőt még egy szuper macska is van aki mindig a kellő pillanatban tud hozzá nyávogni a tanulni valóhoz, egyszerűen tökéletes. Nem kell rávennem magam, bejárjak, alig várom az órákat, és a 2 és fél óra elrepül, pedig elég későn van este.
Az alapítványnál ahol önkénteskedek most kezdődik az új szemeszter (volt egy hónap szünet, és nagyon hiányzott már), közben minden nap agyalok, hogy el kéne kezdeni dolgozni, most a Tanárom ajánlott is egy munkát egy csodálatos első osztályú butik étterembe, de sajnos most minden estém foglalt, és így nem tudtak alkalmazni. Gondolkodom az óvodai munkán is, de most persze hogy keresek nyilván eltűntek a szuper állások, pedig két hónapja tele volt velük az összes állás hirdető, de majd csak lesznek megint, végül is már csak két hónap és olyan szinten leszek a héber nyelvben amivel már bátrabban állok neki akár angol nélkül is munkát vadászni. De a hosszú gyávaság után legalább már addig eljutottam, hogy eddig felhívtam két helyet, meg bementem egy szimpatikus kávézóba, ami nekem már így is nagy eredmény, és tényleg csak héberül beszéltem. Múlt héten a Tanárom tartott is nekem egy kis próba interjút mert mindenki sokat késett volt idő (Izraeli pontosság az még a nyelv előtt megragad, asszimilálódni kell), nagyon vicces volt, hozta az összes klisét amiket itt mondnak,  mostakkor temégnemisdolgoztál Izraelben? Mit is tanultál, hmmm hát akkor ez nem kevés neked? - nem most alijázatm - mikorjöttéljajjdeszuper hátsokszerencsét jajjdeszuper és mit is csináltál és van tapasztalod? - elküldtem az önéletrajzom nem érdekes úgyse olvassa senki. -  Akkormajd hívjuk - és mindezt férfikén nő hangon, és mindenre szuperül válaszolgattam, nem estem ki a szerepemből. De megtanultam a legfontosabb dolgokat, mondatokat amiket jó tudni ebben a témában (azt sem tudtam hogy mondjuk: jelentkezni szeretnék egy állásra, közel egy év héber tanulás után, mert ez valamiért az állami nyelviskola szerint nem fontos információ)
Balázsnak továbbra is szuper a munkahelye, néha már dolgozik is, de túl gyorsan ez nem egy stresszes munkahely, sőt néha még elnézést is kérnek, mielőtt kérnek tőle valamit, szóval most van ideje tanulni végre.
Ami még szuper mostanság, hogy k.b. másfél hete Zizi-vel járunk minden nap könyvtárba tanulni, nem hosszú időt k.b. 2 órát, de elképesztő sokat számít, meg voltam vele, az önkéntes beszélgetőjénél, elképesztő jó fej csaj, és nagyon hasznos valakivel kötetlenül úgy beszélgetni, hogy figyel arra hogy megértsd amit mond, segít ha valamit nem tudsz és gyakoroltatja, megvárja míg összehozod a mondatokat helyesen Több ilyen kéne még, ezért is lenne jó valami munka, vagy esetleg egy kicsit több órában jobban lefoglaló önkéntes munka.,majd kiderül melyik jön össze.
Elkezdtem elintézni a jogosítványom honosítását, az első kör könnyű volt el kellett menni egy ilyen hivatalos szervekkel kapcsolatban lévő optikushoz, ott jól megvizsgálták a szemem, nem nem láttok kettőt még mindig, megkaptam a zöld nyomtatványt, amivel elmentem a tüneményes háziorvosomhoz, aki mindent kitöltött, és ezzel bementem a közlekedési irodába (vagymi), elsőre persze rosszkor mentem, az részleg aki ezzel foglakozott volna zárva volt, és persze Tel-Avivban nincs iroda csak Holonban, jó nem nagy távolság olyan itt nincs, de akkor is fura. Másodszor már minden nyitva volt, csak épp pontosan 44 ember volt előttem, még szerencse, hogy készültem, megcsináltam az összes házimat, tanultam, de a teljes délelőttöm elment ezzel, hogy csinálja meg ezt valaki akinek munkája van, azt nem is értem... Majd aztán az összes elolvasott útmutató ellenére ami szerint csak kapok egy papírt, és azzal el kell mennem az oktatóhoz, hogy megnézze hogy vezetek, közölték, hogy  három hét múlva menjek vissza egyáltalán nem értem miért, majd kiderül. Pedig nagyon szeretnénk már autót venni mert szörnyű, hogy hétvégén sehova sem lehet menni, de közben kell félre tenni pénzt, mert május végén költözni akarunk közelebb a csodás tengerparthoz (mert hát ez az egy óra a tengerparthoz-  najó fél óra biciklivel- ez "kibírhatatlan"). Viszont a költözés keresztül húzta az új autóról szóló álmainkat, bár nekem elsőre kicsit jobb is, ha nem egy új autót harcolok le kezdő vezetőként, pláne a keleti/mediterrán vezetési stílus mellett.
Ja és Valentin napra kaptam végre egy szuper piros táskát, a szuper piros cipellőm mellé, mondjuk ez a táska ügy már húzódott pár hónapja, egyszerűen nem találtam értelmes áron semmit.
Itt a kép róla:



Nem tudom mikor jelentkezem újra, nem ígérek semmit, mert az ihlet elhagyott kicsit....

1 megjegyzés:

  1. :)
    ez a 44 ember úgy volt előttem, hogy nagyon korán ott voltam, de basszus 100 az elképzelhetetlen, mit csinál ennyi ember ugyan abban az időben ugyan abban az irodában???

    VálaszTörlés