Egy évesek lettünk!

Pontosan 1 éve indultunk útnak, szálltunk repülőre fejenként 3 bőrönddel (plusz tv), hogy nekivágjunk egy új életnek. Ez az egy év gyorsan elment, mégis úgy érzem, olyan sűrű volt, mint az előtte lévő 10 egyben. Volt fél évünk, csupa idill, és nyugi, sok sok tanulás, ismerkedés az új világgal, aztán az elmúlt fél év pláne begyorsult Balázs beletenyerelt elsőre egy őrült, francia, chabados maffiózó szerű egyén cégébe, ahova már a végén minden nap úgy ment, mint akit épp halálra ítéltek, de még a kivégzés módja is titok, és egy hónappal később talált egy másik munkát (ami nagyon jónak tűnik), baba jött majd gyorsan el is ment, én meg csak tanulok mint a kis güzü, és élvezem, hogy napról napra egyre kevésbé vagyok elveszett. Emlékszem az első hónapban itt Tel Aviv-ban minden alkalommal rossz irányba szálltam fel a buszra, és állandóan eltévedtem, mondjuk legalább megismertem a várost, egy idő után néha összeszedtem a bátorságom és megkérdeztem a buszsofőrt hogy ez ugye most oda visz amire én gondolok.
Mostanában azt se tudom reggelente mire fogok ébredni, az utóbbi napokban hetekben néha úgy érzem magam mint Dorothy, múlt hét végén egy orosz (szőke) ciklon egyenesen Szibériából elöntötte az országot, hozott havat, hideget, jeges esőt, és vitte a bankszámlámról a pénzt, mivel nyilván csak az összes téli ruhám van az egyik legjobb barátnőmnél- a szekrény biztos nem fázik- szóval gyorsan plázába be, kabátok, pulóverek, sapka, sál, cipők, meleg zokni mindent vettünk, és ha jól érzem egész pontosan erre a 4 napra, mert most hirtelen újra 16-20 fokok vannak, amitől meg hirtelen Angliába kerültem, mert tényleg mindenki az időjárásről beszél, idegen szólítanak meg a buszmegállóban, a boltban, a piacon hogy háát hogy milyenhidegvolt, mostmeg hirtelen milyenmelegvan, őőőőrület, végül is hűek vagyunk a múltunkhoz volt itt hosszan brit mandátum. Amúgy a szörfös bícsfiuk végig élvezték a vihart a tengeren, míg mi itt vacogtunk az egy szem radiátorunkkal a kisszobában, amit még úgy ahogy be tud fűteni, mert a légkondi amit itt elvileg fűtésre is hasznának termesztésen mikor döglik be teljesen, a legnagyobb hidegben, nem volt bekacsolva szeptember óta, biztos nagyon megsértődött, mert most egyáltalán nem kacsol be- ha eddig nem kellettem basszus, nem is kapsz meg, és ebben a főbérlő is egyet értett, a légkondi pártját fogta, és nem fizeti ki a szerelést, mert szerinte az én hibám hogy most nem működik, mert elhanyagoltam szegényt. Az egyetlen pozitívuma  a hidegnek, hogy a két kis macskánk, akik k.b. le szarták a fejünket (kivéve vacsora időben) az utóbbi időben, most együtt alszanak velünk újra, jönnek, bújnak, ölben vannak, most bezzeg jók vagyunk.
Tegnap végre elmentem a Levinsky piacra, amit azóta tervezek, hogy ide költöztünk, ez egy fűszerpiac, és csupa szép képeket láttam róla, na Balázzsal elmentem ebédelni, utána nekivágtam a nagy kalandnak, mászkáltam össze vissza, egyszerűen nem találtam - najó egyszer rossz irányban indultam el az utcán, és akkor rájöttem, hogy tök fölöslegesen szálltam előtte buszra mert ez az utca a Balázs munkahelyétől 4 utcára van, én meg tettem egy nagy kanyart, sebaj, - aztán megtaláltam a jó helyet, de csak egy csomó kis fűszeres boltot láttam, semmi piac szerű nem volt benne, mikor már vagy háromszor megjártam az utcát föl s alá, bementem az egyik szimpatikusnak tűnő kis fűszer boltba ami, csak úgy mint a többi, ezer színű mindenféle színű, szagú csodás fűszereket, meg teákat, meg magokat kínált, vettem kétféle fahájat, egy színes bors keveréket, piros ételfestéket (karácsnyi piros cupcake-hez), meg négy rúd vaníliát (szintén karácsonyi sütikhez), és megkérdeztem a kedves eladó hölgytől, hogy akkor most hol is van az a piac, vagy mi van, mire kiderült, hogy ez a piac az utcán egymásba nyíló kis boltok láncolata, amúgy nagyon hangulatos, két fűszeres között, vannak még kis bisztrók, pékség, baklavás, olajbogyós, bioboltos, egzotikus keleti szószos. Az egyik baklavás, árul házi mézet, meg egészen extra szűz kézműves olívaolajat, vettem is mézet is olajat is, és a legjobb, hogy mindkettő olcsóbb volt mint a bolti semmilyen, és egy olyan tündéri néni az árus, amilyen csak a mesékben van, fehér hajú, vékony, meleg hangú, csupa mosoly és igazi kereskedő, mindent elmesélt, ajánlott, ha nem vagyok nagyon elszánt, biztos még mindenfélét megvettem volna. Ja igen és mint mindenhol a városban itt van gyömölcsléző bódé, ahol frissen facsarják, a narancs, gránátalma, alma, meg répalét, vettem is egy gránátalma levet - mert persze a hidegben jól megfáztam, gondoltam ez aztán kigyógyít - és közben beszélgettem az árussal, aki nagyon érdeklődő volt, folyamatosan kérdezgetett miközben facsarta a levelemet, és oda volt tőlem, hogy milyen szépen beszélek, mire mondtam, hogy ez azért enyhe túlzás, de nem tágított, és mondta, higgyem el, sokakat ismer akik 5 év után sem beszélnek így, szóval nem csak finom levet kaptam, hanem az önbizalmam is kapott egy fröccsöt, így aztán pláne megérte a 10 sékelt. Azt hozzá kell tennem, hogy ha valamit ebben az országban nagyon tudnak az a kereskedelem, mikor "shoppingolni" mentünk, minden boltban, pont eggyel több dolgot vettünk meg mint akartunk, mert jönnek, hozzák a cuccokat, dicsérnek, hogy milyen szép vagy, milyen jól áll (ejze jáfáááá), és észre sem veszed, már bent van még egy pulcsi, zokni, valami. A cipőboltban rám adták a cipőt, befűzték a cipőfűzőt, ha egy nem jó, hoznak másik hármat, de ha az elején szólsz, hogy csak nézelődsz akkor viszont békén hagynak, ami nagyon jó, ha ez ember épp nem vágyik társaságra a vásárláshoz.Ja és közben persze, ha látják, hogy beszélgetős vagy, kikérdezik az egész élted, kivagyhonnanjöttélmitcsinálszitt, mégkétfelső, jajjdeszépvagy. Szóval itt ha rossz a kedve az embernek, és elmegy vásárolni, tuti elfelejti minden búját baját, és mindegy hogy az paradicsom, vagy szoknya.
Este lemegyünk az éttermünkbe, eszünk, iszunk vigadunk, van mit ünnepleni!

Tüntetni voltam!

Kicsit sokára sikerült leülnöm megírni ezt a bejegyzést, de gyorsan összefoglalom, hol és miért is voltam tüntetni.
Valamikor a nyáron, olvastam először egy cikket, hogy egy törvényt készülnek benyújtani arról, hogy a Beduinokat kitelepítsék a falvaikból, a sivatagból ahol mindig is éltek, gyakorlatilag "gettókba" vagy ahogy egy mostani kijelentésükből  kiderült, kvázi "rezervátumokba". Már, amikor először olvastam erről, teljesen kiakadtam, és rögtön elkezdtem nézni, vajon hol, és kik demonstrálnak ez ellen, de akkor sajnos semmit nem találtam. Most viszont, hogy önkéntes vagyok, és a koordinátorom egy palesztin-zsidó szervezetnél dolgozik, rögtön meghívást kaptam először egy november 30-i demonstrációra - amire sajnos nem tudtam elmenni, mert messze voltak -és most december 7-re  Tel-Avivba , úgyhogy rögtön mentem is. Közben olvastam cikkeket, amikben először még azt mondták a kitelepítésekről folynak egyeztetések a Beduinokkal, de a tüntetés után már a törvény írója azt nyilatkozta, hogy ő ugyan semmiféle beduinnal nem tárgyalt, erről sosem volt szó, nem érzi szükségét. Majd a knesszetben egy képviselőnő szólalt fel a törvény ellen, hogy ezt most komolyan gondolják-e, mire a törvényt írók közölték, hogy persze, pontosan úgy ahogy az amerikai tették ezt az indiánokkal - mintha ez rendben lenne. DE közben múlthét csütörtökön bejelentették, a törvényt elvettetek, nem ment át!!! Nem hiába tüntettünk, és emeltük fel a hangunk, és ez számomra különösen jó érzés volt, mert úgy éreztem, ha ez a törvény átmegy, akkor nem tudom mit keresek én itt, hogy élhetek hosszú távon egy olyan országban ahol ez megengedhető. Sőt most érzem magam először igazán Izraelinek, együtt tüntettem sok száz izraelivel, sikerrel!
A demonstráció amúgy nagyon felpezsdítő volt, végig üvöltöttük dob kísérettel a belvárost a Dizengoffon. Mivel én jó európai módjára igen korán érkeztem, Adi (a koordinátorom) rögtön a kezembe is nyomott egy óriási táblát, és kiküldött az első sorba - nem is én lettem volna, ha nem így alakul "véletlenül", mellettem nagyon kedves idősebb tüntetők is voltak - nem csak a fiatalok harcosak itt.

Hogy miket is skandáltunk a dobszóra, (béna fordításban):

Prawer-Begin (ők írták a törvényt) - Nincs egyenlőség Izraelben! / Egyenlőséget Izraelben!
Van egy határa a kisemmizésnek/jogfosztásnak!
A letartóztatások, és nyomozások, nem törnek meg minket!
Meg(el)ismerést, ne kirekesztést!
Nem nem, a Prawer törvény nem mehet át!
Álljanak le a falvak lebontásával!
Nem és nem a kitelepítésekre!

És akkor most pár fotó a tüntetésről:

Hanukai csoda

Nem kell tovább izgulni, és drukkolni, a Balázs csütörtökön kapott új munkát, egy szuper szerencsejátékos multi cégnél. Az elmúlt egy hónap nagyon hosszúnak tűnt, voltak rendesen hullámvölgyeink, rengeteg kétség, és félelem a jövőt illetően, persze voltak jó napok is, amikor bizakodtunk, egy egy szuperül sikerült állás interjú után, de most éreztem, mennyire nem jó ha első minden sikerül, mert az ember utána nehezen viseli az elutasítást. Közben én is elkezdtem állás után nézni, de egyenlőre a nyelvtudásommal még pincérnőnek sem kellek, de nem adom fel, mert csak a nyelviskola már nem elég, ahhoz, hogy igazán megtanuljam a nyelvet muszáj valami munkát találnom, ahol emberek vesznek körül, és ahol, nincs menekvés héberül kell beszélnem. Lenne olyan munka ahol nem kell a nyelv, de ezeken a helyeken a nyelvismeretem sem fejlődne, mehetnék takarítani, vagy kisbabákra vigyázni, de ez nem segítene semmiben. Az önkéntes munkám nagyon jó lenne, de most vége az regisztrációs időszaknak, így már csak egy nap megyek, akkor hébert is tanulok, de ez nagyon kevés. Holnap megyek egy izgalmas tüntetésre a Beduinok kitelepítése ellen, nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz, de mindenképp írok képes beszámolót!
Képes beszámolóról jut eszembe, hogy voltunk egy fantasztikus kiránduláson, a szokásos kirándulós csoporttal, most Cipori, Arbel, Tiberias volt a célpont, rengeteget kirándultunk, gyönyörű volt, és izgalmas is, mert az Arbel hegyről lejönni a sziklákon elég kalandos volt. Ja és ezen a hegyen egy csomó tehén legelt, illetve inkább legelt volna ha lett volna mit, komolyan nagyon sajnáltam szegényeket, mindegyiknek meglehetett számolni a bordáit, hogy minek tartják ott ezeket a szerencsétleneket ötletem sincs, mert ezeknek, aztán se teje se húsa nem maradt, legalábbis látszólag, mondtam is hogy, na szóval ha a következő életemben tehén lennék, én kérem szépen inkább a Svájcra szavaznék, ha lehet.De amúgy nagyon békésen elvoltak mellettünk, ja és itt is voltak olyan kis cuki szirti borzok, mint az Ein Gedi nemzeti parkban.
Ja igen még sport kategóriában; kaptam egy kis leharcolt, enyhén rozsdás, de nagyon szuper biciklit, már legalább háromszor használtam is, ha épp nem esik, és nncs 30 fok, akkor nagyon jó lebringázni a partra, meg az északi kikötőnél lévő nagyon hangulatos, és ezer színű bio piacra. Ja igen ha már piac, egészen hihetetlen módon itt kérlek szépen bejött a második eperszezon, minden tele van eperrel, és isteni, és gyönyörű, és nem tudom miért, ezerszer édesebb mint májusban, szóval a hanukai esti gyertyagyújtás után szinte minden este a következő menüt ettük: fánk, fagyi, eper nyammiii, ( nem túl diétás de hát egy évben egyszer van hanuka :)), sőt egyik nap sütöttem palacsintát, és epres tejszínhabos palacsintát ettem amíg csak belém fért.
A Hanuka végére  pedig azon kívül, hogy a Balázs kapott munkát, haza felé jövet szerződéssel kezünkben, épp a pizzériába menet, megláttunk egy szuper kanapét az utcán, amit haza is hoztunk a pizza után, mert amit annó az Ikeában vettünk, egy kihúzható; az szuper ágynak, de teljesen alkalmatlan kanapénak, szóval most lesz jó ágyunk, kényelmes kanapénk, és a vendégszobában, egy kétszemélyes ágy, teljesen be lettünk rendezkedve.

És akkor jöjjenek a képek:

Update!

A talált kanapé :)

Cipori: ez egy régi Római város romjai elképesztő mozaikokkal, és egy fantasztikus vízvezeték rendszer romjai:

Arbel hegy:

először is a tehenek:

ez már éhen halt...

A hegy: 

további képek még: ide kattintva