Egy évesek lettünk!

Pontosan 1 éve indultunk útnak, szálltunk repülőre fejenként 3 bőrönddel (plusz tv), hogy nekivágjunk egy új életnek. Ez az egy év gyorsan elment, mégis úgy érzem, olyan sűrű volt, mint az előtte lévő 10 egyben. Volt fél évünk, csupa idill, és nyugi, sok sok tanulás, ismerkedés az új világgal, aztán az elmúlt fél év pláne begyorsult Balázs beletenyerelt elsőre egy őrült, francia, chabados maffiózó szerű egyén cégébe, ahova már a végén minden nap úgy ment, mint akit épp halálra ítéltek, de még a kivégzés módja is titok, és egy hónappal később talált egy másik munkát (ami nagyon jónak tűnik), baba jött majd gyorsan el is ment, én meg csak tanulok mint a kis güzü, és élvezem, hogy napról napra egyre kevésbé vagyok elveszett. Emlékszem az első hónapban itt Tel Aviv-ban minden alkalommal rossz irányba szálltam fel a buszra, és állandóan eltévedtem, mondjuk legalább megismertem a várost, egy idő után néha összeszedtem a bátorságom és megkérdeztem a buszsofőrt hogy ez ugye most oda visz amire én gondolok.
Mostanában azt se tudom reggelente mire fogok ébredni, az utóbbi napokban hetekben néha úgy érzem magam mint Dorothy, múlt hét végén egy orosz (szőke) ciklon egyenesen Szibériából elöntötte az országot, hozott havat, hideget, jeges esőt, és vitte a bankszámlámról a pénzt, mivel nyilván csak az összes téli ruhám van az egyik legjobb barátnőmnél- a szekrény biztos nem fázik- szóval gyorsan plázába be, kabátok, pulóverek, sapka, sál, cipők, meleg zokni mindent vettünk, és ha jól érzem egész pontosan erre a 4 napra, mert most hirtelen újra 16-20 fokok vannak, amitől meg hirtelen Angliába kerültem, mert tényleg mindenki az időjárásről beszél, idegen szólítanak meg a buszmegállóban, a boltban, a piacon hogy háát hogy milyenhidegvolt, mostmeg hirtelen milyenmelegvan, őőőőrület, végül is hűek vagyunk a múltunkhoz volt itt hosszan brit mandátum. Amúgy a szörfös bícsfiuk végig élvezték a vihart a tengeren, míg mi itt vacogtunk az egy szem radiátorunkkal a kisszobában, amit még úgy ahogy be tud fűteni, mert a légkondi amit itt elvileg fűtésre is hasznának termesztésen mikor döglik be teljesen, a legnagyobb hidegben, nem volt bekacsolva szeptember óta, biztos nagyon megsértődött, mert most egyáltalán nem kacsol be- ha eddig nem kellettem basszus, nem is kapsz meg, és ebben a főbérlő is egyet értett, a légkondi pártját fogta, és nem fizeti ki a szerelést, mert szerinte az én hibám hogy most nem működik, mert elhanyagoltam szegényt. Az egyetlen pozitívuma  a hidegnek, hogy a két kis macskánk, akik k.b. le szarták a fejünket (kivéve vacsora időben) az utóbbi időben, most együtt alszanak velünk újra, jönnek, bújnak, ölben vannak, most bezzeg jók vagyunk.
Tegnap végre elmentem a Levinsky piacra, amit azóta tervezek, hogy ide költöztünk, ez egy fűszerpiac, és csupa szép képeket láttam róla, na Balázzsal elmentem ebédelni, utána nekivágtam a nagy kalandnak, mászkáltam össze vissza, egyszerűen nem találtam - najó egyszer rossz irányban indultam el az utcán, és akkor rájöttem, hogy tök fölöslegesen szálltam előtte buszra mert ez az utca a Balázs munkahelyétől 4 utcára van, én meg tettem egy nagy kanyart, sebaj, - aztán megtaláltam a jó helyet, de csak egy csomó kis fűszeres boltot láttam, semmi piac szerű nem volt benne, mikor már vagy háromszor megjártam az utcát föl s alá, bementem az egyik szimpatikusnak tűnő kis fűszer boltba ami, csak úgy mint a többi, ezer színű mindenféle színű, szagú csodás fűszereket, meg teákat, meg magokat kínált, vettem kétféle fahájat, egy színes bors keveréket, piros ételfestéket (karácsnyi piros cupcake-hez), meg négy rúd vaníliát (szintén karácsonyi sütikhez), és megkérdeztem a kedves eladó hölgytől, hogy akkor most hol is van az a piac, vagy mi van, mire kiderült, hogy ez a piac az utcán egymásba nyíló kis boltok láncolata, amúgy nagyon hangulatos, két fűszeres között, vannak még kis bisztrók, pékség, baklavás, olajbogyós, bioboltos, egzotikus keleti szószos. Az egyik baklavás, árul házi mézet, meg egészen extra szűz kézműves olívaolajat, vettem is mézet is olajat is, és a legjobb, hogy mindkettő olcsóbb volt mint a bolti semmilyen, és egy olyan tündéri néni az árus, amilyen csak a mesékben van, fehér hajú, vékony, meleg hangú, csupa mosoly és igazi kereskedő, mindent elmesélt, ajánlott, ha nem vagyok nagyon elszánt, biztos még mindenfélét megvettem volna. Ja igen és mint mindenhol a városban itt van gyömölcsléző bódé, ahol frissen facsarják, a narancs, gránátalma, alma, meg répalét, vettem is egy gránátalma levet - mert persze a hidegben jól megfáztam, gondoltam ez aztán kigyógyít - és közben beszélgettem az árussal, aki nagyon érdeklődő volt, folyamatosan kérdezgetett miközben facsarta a levelemet, és oda volt tőlem, hogy milyen szépen beszélek, mire mondtam, hogy ez azért enyhe túlzás, de nem tágított, és mondta, higgyem el, sokakat ismer akik 5 év után sem beszélnek így, szóval nem csak finom levet kaptam, hanem az önbizalmam is kapott egy fröccsöt, így aztán pláne megérte a 10 sékelt. Azt hozzá kell tennem, hogy ha valamit ebben az országban nagyon tudnak az a kereskedelem, mikor "shoppingolni" mentünk, minden boltban, pont eggyel több dolgot vettünk meg mint akartunk, mert jönnek, hozzák a cuccokat, dicsérnek, hogy milyen szép vagy, milyen jól áll (ejze jáfáááá), és észre sem veszed, már bent van még egy pulcsi, zokni, valami. A cipőboltban rám adták a cipőt, befűzték a cipőfűzőt, ha egy nem jó, hoznak másik hármat, de ha az elején szólsz, hogy csak nézelődsz akkor viszont békén hagynak, ami nagyon jó, ha ez ember épp nem vágyik társaságra a vásárláshoz.Ja és közben persze, ha látják, hogy beszélgetős vagy, kikérdezik az egész élted, kivagyhonnanjöttélmitcsinálszitt, mégkétfelső, jajjdeszépvagy. Szóval itt ha rossz a kedve az embernek, és elmegy vásárolni, tuti elfelejti minden búját baját, és mindegy hogy az paradicsom, vagy szoknya.
Este lemegyünk az éttermünkbe, eszünk, iszunk vigadunk, van mit ünnepleni!

Tüntetni voltam!

Kicsit sokára sikerült leülnöm megírni ezt a bejegyzést, de gyorsan összefoglalom, hol és miért is voltam tüntetni.
Valamikor a nyáron, olvastam először egy cikket, hogy egy törvényt készülnek benyújtani arról, hogy a Beduinokat kitelepítsék a falvaikból, a sivatagból ahol mindig is éltek, gyakorlatilag "gettókba" vagy ahogy egy mostani kijelentésükből  kiderült, kvázi "rezervátumokba". Már, amikor először olvastam erről, teljesen kiakadtam, és rögtön elkezdtem nézni, vajon hol, és kik demonstrálnak ez ellen, de akkor sajnos semmit nem találtam. Most viszont, hogy önkéntes vagyok, és a koordinátorom egy palesztin-zsidó szervezetnél dolgozik, rögtön meghívást kaptam először egy november 30-i demonstrációra - amire sajnos nem tudtam elmenni, mert messze voltak -és most december 7-re  Tel-Avivba , úgyhogy rögtön mentem is. Közben olvastam cikkeket, amikben először még azt mondták a kitelepítésekről folynak egyeztetések a Beduinokkal, de a tüntetés után már a törvény írója azt nyilatkozta, hogy ő ugyan semmiféle beduinnal nem tárgyalt, erről sosem volt szó, nem érzi szükségét. Majd a knesszetben egy képviselőnő szólalt fel a törvény ellen, hogy ezt most komolyan gondolják-e, mire a törvényt írók közölték, hogy persze, pontosan úgy ahogy az amerikai tették ezt az indiánokkal - mintha ez rendben lenne. DE közben múlthét csütörtökön bejelentették, a törvényt elvettetek, nem ment át!!! Nem hiába tüntettünk, és emeltük fel a hangunk, és ez számomra különösen jó érzés volt, mert úgy éreztem, ha ez a törvény átmegy, akkor nem tudom mit keresek én itt, hogy élhetek hosszú távon egy olyan országban ahol ez megengedhető. Sőt most érzem magam először igazán Izraelinek, együtt tüntettem sok száz izraelivel, sikerrel!
A demonstráció amúgy nagyon felpezsdítő volt, végig üvöltöttük dob kísérettel a belvárost a Dizengoffon. Mivel én jó európai módjára igen korán érkeztem, Adi (a koordinátorom) rögtön a kezembe is nyomott egy óriási táblát, és kiküldött az első sorba - nem is én lettem volna, ha nem így alakul "véletlenül", mellettem nagyon kedves idősebb tüntetők is voltak - nem csak a fiatalok harcosak itt.

Hogy miket is skandáltunk a dobszóra, (béna fordításban):

Prawer-Begin (ők írták a törvényt) - Nincs egyenlőség Izraelben! / Egyenlőséget Izraelben!
Van egy határa a kisemmizésnek/jogfosztásnak!
A letartóztatások, és nyomozások, nem törnek meg minket!
Meg(el)ismerést, ne kirekesztést!
Nem nem, a Prawer törvény nem mehet át!
Álljanak le a falvak lebontásával!
Nem és nem a kitelepítésekre!

És akkor most pár fotó a tüntetésről:

Hanukai csoda

Nem kell tovább izgulni, és drukkolni, a Balázs csütörtökön kapott új munkát, egy szuper szerencsejátékos multi cégnél. Az elmúlt egy hónap nagyon hosszúnak tűnt, voltak rendesen hullámvölgyeink, rengeteg kétség, és félelem a jövőt illetően, persze voltak jó napok is, amikor bizakodtunk, egy egy szuperül sikerült állás interjú után, de most éreztem, mennyire nem jó ha első minden sikerül, mert az ember utána nehezen viseli az elutasítást. Közben én is elkezdtem állás után nézni, de egyenlőre a nyelvtudásommal még pincérnőnek sem kellek, de nem adom fel, mert csak a nyelviskola már nem elég, ahhoz, hogy igazán megtanuljam a nyelvet muszáj valami munkát találnom, ahol emberek vesznek körül, és ahol, nincs menekvés héberül kell beszélnem. Lenne olyan munka ahol nem kell a nyelv, de ezeken a helyeken a nyelvismeretem sem fejlődne, mehetnék takarítani, vagy kisbabákra vigyázni, de ez nem segítene semmiben. Az önkéntes munkám nagyon jó lenne, de most vége az regisztrációs időszaknak, így már csak egy nap megyek, akkor hébert is tanulok, de ez nagyon kevés. Holnap megyek egy izgalmas tüntetésre a Beduinok kitelepítése ellen, nagyon kíváncsi vagyok milyen lesz, de mindenképp írok képes beszámolót!
Képes beszámolóról jut eszembe, hogy voltunk egy fantasztikus kiránduláson, a szokásos kirándulós csoporttal, most Cipori, Arbel, Tiberias volt a célpont, rengeteget kirándultunk, gyönyörű volt, és izgalmas is, mert az Arbel hegyről lejönni a sziklákon elég kalandos volt. Ja és ezen a hegyen egy csomó tehén legelt, illetve inkább legelt volna ha lett volna mit, komolyan nagyon sajnáltam szegényeket, mindegyiknek meglehetett számolni a bordáit, hogy minek tartják ott ezeket a szerencsétleneket ötletem sincs, mert ezeknek, aztán se teje se húsa nem maradt, legalábbis látszólag, mondtam is hogy, na szóval ha a következő életemben tehén lennék, én kérem szépen inkább a Svájcra szavaznék, ha lehet.De amúgy nagyon békésen elvoltak mellettünk, ja és itt is voltak olyan kis cuki szirti borzok, mint az Ein Gedi nemzeti parkban.
Ja igen még sport kategóriában; kaptam egy kis leharcolt, enyhén rozsdás, de nagyon szuper biciklit, már legalább háromszor használtam is, ha épp nem esik, és nncs 30 fok, akkor nagyon jó lebringázni a partra, meg az északi kikötőnél lévő nagyon hangulatos, és ezer színű bio piacra. Ja igen ha már piac, egészen hihetetlen módon itt kérlek szépen bejött a második eperszezon, minden tele van eperrel, és isteni, és gyönyörű, és nem tudom miért, ezerszer édesebb mint májusban, szóval a hanukai esti gyertyagyújtás után szinte minden este a következő menüt ettük: fánk, fagyi, eper nyammiii, ( nem túl diétás de hát egy évben egyszer van hanuka :)), sőt egyik nap sütöttem palacsintát, és epres tejszínhabos palacsintát ettem amíg csak belém fért.
A Hanuka végére  pedig azon kívül, hogy a Balázs kapott munkát, haza felé jövet szerződéssel kezünkben, épp a pizzériába menet, megláttunk egy szuper kanapét az utcán, amit haza is hoztunk a pizza után, mert amit annó az Ikeában vettünk, egy kihúzható; az szuper ágynak, de teljesen alkalmatlan kanapénak, szóval most lesz jó ágyunk, kényelmes kanapénk, és a vendégszobában, egy kétszemélyes ágy, teljesen be lettünk rendezkedve.

És akkor jöjjenek a képek:

Update!

A talált kanapé :)

Cipori: ez egy régi Római város romjai elképesztő mozaikokkal, és egy fantasztikus vízvezeték rendszer romjai:

Arbel hegy:

először is a tehenek:

ez már éhen halt...

A hegy: 

további képek még: ide kattintva

Még élek!

Nem szabadna ennyi ideig hanyagolnom a blogmat, mert azt sem tudom hol kezdjem. Minden kedves olvasómtól elnézést, a nagy hallgatásért, de valahogy úgy elfolyt az idő...
Azt hiszem a legutóbbi bejegyzésem óta az első jó hír az volt, (amit már sokan tudnak), hogy csodával határos módon honosították a diplomámat, ha szociális munkásként szeretnék itt dolgozni, kell 2 év szakmai gyakorlat, amit az egyetemen kiválaszthatok, és kész. Fantasztikus érzés diplomás felnőttnek lenni Izraelben is. Ezen kívül találtam egy szuper önkéntes munkát is, egy CEC nevű szervezetnél, akik menekülteket bevándorlókat integrálnak oktatáson keresztül, én csináltam illetve segítettem most a teljes regisztrációs folyamatot, és követem majd folyamatosan nyomon, hogy mindenki aki részletekben fizet befizesse a tandíjat. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg itt, egyszerűen új dimenziója nyílt számomra a szociális munkának, olyan mély elfogadás és nyitottság van az itt dolgozókban (akik nem mellékesen mind önkéntesek), amivel még szerintem soha nem találkoztam. Ezen felül a hely szuper nyelvtanulási terep, mert mindenki erőlteti, hogy amit tudok már héberül mondjam, sőt az első nap egy önkéntes közölte, hogy ragaszkodik hozzá, hogy járjak az ő csoportjukba is hébert tanulni, mert épp panaszkodtam az sulimról, szóval most együtt tanulok kedves eritriai, szudáni és filippi tanulókkal minden szerda este, a heti 4 délelőtti nyelviskolán kívül.  Na a suliról is egy kicsit, a mostani csoportban 26-an vagyunk, ez eddig a legdúrvább, bár szerencsére van egy nagy csomó ember aki csak 2-3 nap jár, és vannak akik szép lassan feladják (jeee), nem beszélünk túl sokat az órán, főleg nyelvtan, és szövegértés van, bár a múlt héten csodák csodájára volt egy fél nap csak beszélgetés, páros gyakorlat. Ja és megszállták az ulpánt a magyarok, jelenleg azt hiszem hatan vagyunk ha jól számolom, de az én csoportomban csak ketten, (ééééés köztük van nagy örömömre Zizilend is.).
Ja igen szeptember végén voltunk 5 napot otthon, a fogamat jelentem megmentették, vannak szép kis töméseim, még a kis csoffadt tejfogacskámat is szépen újra építették, és most olyan mint új korában (a tejfogaimat nagyon féltem van belőle 2, és ez mutatja, hogy még igazából gyerek vagyok kicsit ), az első napon eljutottam életem egyik legjobb koncertjére a Grabanc zenekarnak hála, mindenki látott egy picit, és buliztam minden este. Remélem nem büntetésként ezután nagyon beteg lettem, 3 hétig nyomtam az ágyat ebből 2 hetet végig fulladtam, szegény Balázs már azt hitte meghalok, de megnyugtattam, hogy csak szarul hangzik, ahogy így szörcsögök, nem kell megijedni, nem vagyok az a halós fajta, de megint játszhattam sárkányost, a szuperzöld inhalálós készülékemmel.
Ja igen két hétig azért sem tudtam rnert itt volt Évi (anyósom) meg Marcsi (nagynénim), és ha épp nem suliban voltam, akkor velük csatangoltam, voltunk a Tel Avivi múzeumban, gyönyörű képeket láttunk, voltunk a holt tengernél meg az Ein Gedi nemzeti parkban, az itteni tengerparton sokat, Jaffóban kétszer, a Dizengoff téri bolhapiacon, a Carmel piac melletti kézműves piacon (itt elmentünk a kedvenc tajin-os marokkói éttermünkbe), ők voltak külön Jeruzsálembe, együtt megnéztük Haifán a Bachai kertet, valami gyönyörű volt, majd később csatlakozott hozzánk Balázs, és elszaladtunk Názáretben, ahova csak egy magyar zarándok csoport miatt jutottunk be, mert kicsit későn értünk oda, de feltűnés nélkül elvegyültünk; azt hiszem ennyi dióhéjban.
Balázs munkahelye egy őrült elme ragyogást mutatta be de ez inkább a Ragyogásra hajazott, konkrétan mindenki fejvesztve felmondott, mert a főnök teljesen bekattant és a végén már egy pici sötét lukban volt az iroda, a főnök csávó a Balázs mögött ülve nézte a folyó munkát, amit már csak a Balázst próbált imitálni, mindeközben a főnök naponta vizionált egyéves projekteket, amiket szerinte egy nap megoldani. Szóval nagy állás keresésben vagyunk mostan, de mindenki bizakodó tele van a város munkával, és Balázs egyébként is zseni, szóval nem lesz gond (anyagilag meg megint van 3 hónap tartalékunk alleluja).
Amúgy épp gondolkodunk saját cégben is, és most indul egy szuper tanfolyam a gazdasági Minisztériumnak hála, ahol mindent megtanítanak, angolul van, három és fél hónap és csak 200 sékel (kb 12.000 Ft), szóval vasárnap jelentkezem, hátha jól jön ez még.
És nem utolsó sorban, lombik ügyben is haladunk, talán decemberben bele is tudunk vágni, egy szuper szimpatikus és nagyon jó orvoshoz kerültem (még majd kiderül, hogy ő fog e végig kísérni, mert nem biztos, hogy van orvos választás, de megpróbálok kemény lenni, és ragaszkodni a dokinénimhez), ja és a kórház is jó lehet, amit választottam, mert mindeni azt kérdezi hogy ugye oda megyek, mert az nagyon jó.

Ismét az élet napos oldalán

Legfrissebb hír, hogy jelentkeztem egy illetve több önkéntes állásra is egy hete, gondolván, valahol mégiscsak gyakorolnom kéne a nyelvet, meg beépülni az itteni nonprofit világba, hátha megtanulom, az itteni szociális rendszert, adminisztrációt, és egyszer majd ott folytathatom ahol Budapesten abbahagytam kis karrierem építgetését. Az egyik helyről másnap vagy harmadnap vissza is jeleztek, hogy akkor mikor érnék rá megbeszélni a dolgot, na ma este 6-ra mentem az interjúra, ami mint kiderült, nem is igazán interjú volt, hanem egy megbeszélés, hogy kitaláljuk, miben tudnék besegíteni, az nem volt kérdés, hogy akarnak,-e csak azt, hogy Én mit szeretnék csinálni, sőt még majdnem elnézést kért, hogy egy olyan munkát ad, amit én kifejezetten szeretek, de most már egyre inkább valami perverznek érzem magam, (ez egy oktatással foglalkozó alapítvány, és az egyik feladatom – ami a csaj szerint szörnyű - az lesz, hogy regisztrációs napon, adminisztráljam ki milyen csoportba kerül, mennyit kell fizetnie, ha részletekben fizet, azt követni, illetve a másik feladat 2 osztálynak leszek a koordinátora, ami csak annyit jelent, hogy óra előtt rendbe kell tennem a dolgokat, megbeszélni a tanárral, mire van szüksége, kinyitni a termeket, ilyesmi ). Amúgy nagyon jó fej a csajszi, kicsit olyan mint én, sőt pont ugyan arra a szemére kancsal, Balázs szerint, hogy ha mi ketten beszélgetünk, akkor még a tér is meggörbül. De ami a legizgalmasabb az az, hogy, mielőtt kijöttünk, azt mondtam, hogy az a vágyam, hogy egy palesztin-zsidó alapítványnál dolgozhassak, és a csajszi véletlenül az egyik legnagyobb ilyen szervezetnél dolgozik főállásban (hoppá!), és mondta, hogy akkor ott is megnézi, mit tudok majd segíteni (áááááá!) itt olyan csodák történnek, el se hiszem.

Ja és mielőtt interjúra mentem volna, felhívtak Karmielből, hogy szeretnék vissza adni a kauciót (550 sékelt), amit Merkaz Klitában adtunk mikor beköltöztünk, pedig teljesen lemondtam arról a pénzről (éljen!), és ami a legjobb, hogy miután egy csomót sírtam, hogy mennyire szarul megy a héber ezzel az ügyintézővel, simán megbeszéltem mindent, még azt is,hogy postán elküldjék nekem azt az igazolást, hogy nem kaptunk kedvezményt a arnónára (ez ilyen ingatlan adó szerű valami, és ha megkapom ezt a papírt, akkor nem kell 1 évig fizetnem). Nagyon büszke voltam magamra, bár továbbra is ki vagyok akadva, mennyire nem beszélem még a nyelvet, és az angolom, is borzalmas, de azon legalább folyékonyan beszélek rosszul. Nehéz ez, hogy igazából két nyelven kéne szuperül megtanulnom, és egyhez lusta vagyok igazán leülni.

Hétfőn végre leadtam az összes papírt az Oktatási Minisztériumban, a diploma honosítás miatt, meglátjuk mi sül ki belőle. Sőt sikerült elintézni a bankaszámla módosítást végre a miszrad klitában, de azt sajnos, hogy mégis milyen ingyenes kurzusok vannak, és miket lehet tanulni, azt csak akkor tudom meg, ha már azon szinten vagyok héberül, nincs lista, ez valami hihetetlen.

A héten a kedvencem azért az volt, hogy vasárnap az összes mobil szolgáltató, egy már nem tudom miből eredő hiba miatt, óra átállított – tévesen – és erre nagyrészt figyelmeztették is az embereket, merthogy nem tudni miért, a hibát nem hajlandóak kijavítani (!), így most az az utasítás, hogy mindenki az Athéni időre kell átállítsa a mobilját, majd október 27-én amikor a valódi óra átállás lesz vissza a Jeruzsálemire, ez végül is logikus, legalább jól megtévesztjük az ellenséget senki nem tudja mennyi az idő Ja és minden óra mást mutat, mert például a mobilokon kívül számítógépem is rossz időt mutatott, de a tv rendszere a helyes időt (a tv az mindenek felett áll, mégis csak nonszensz lenne, ha tévedésből egy órával hamarabb tudnánk meg a híreket, tiszta időutazás kérem). Aznap volt is rendes kavarodás, tanárok nem jöttek az órára, a csoportomban is fele létszám volt, nem sikerült, ez az előre értesítés olyan fényesen, de hát ez a balagan országa, mindenki csak nevet az egészen.

Nade kalandozzunk vissza kicsit az időben mert régen nem írtam, két hete szervezetek itteni magyarok (egy szuper jó fej házaspár) egy Tel Avivi esti sétát, idegen vezetéssel, végén sörfőzde látogatással sörözéssel, ahol megismertem pár új embert, köztük a szervező párt, Annamari a végén odajött hozzám, hogy ki is mi is vagyok, honnanjöttem mitcsinálok, gyorsan elhadartam a nyolc hónapos itt létünk fontosabb epizódjait, majd ennek örömére, gyorsan meg is hívott, hogy menjünk hozzájuk Rosh Hasana estére, hosszas egyeztetés után, meglett hogy megyünk, hogy jövünk (mert kicsit messze laknak, nekünk meg még nincs kocsink). Délután el is indultunk, és mivel mi így elég korán már náluk voltunk, elmentünk velük az ottani reform zsinagógába, ami ilyen igazi családias, kis hely, még sosem éreztem ilyen jól magam zsinagógában, sőt még végig követni is tudtam az ima könyvet, már elég gyorsan olvasok, nagyon meg voltam elégedve magammal, sőt ajánlottak egy reform zsinit itt Tel Avivban is, szóval majd elmegyek oda tanulni is, olyan jó lenne.

Aztán lassan gyülekeztek az emberek, a végén 14-15-en lehettünk, isteni finomakat ettünk, tanultunk sok érdekeset, és ettünk mindenfélét, hogy a jövő évünk édes legyen, és hogy minden ellenségünknek rossz legyen (hehe!), és nagyokat beszélgettünk röhögtünk éjfélig, fantasztikusan jól éreztem magam. Aztán itt megismertünk egy másik házaspárt, akikkel nagyon jókat beszélgettünk, és ők is vittek haza minket, majd másnap meghívtak ebédre, a hol megismertük a férj unokatestvérét, és a feleségét, akik szintén hihetetlenül szimpatikusak, annyira családias volt, olyan meglepően otthon éreztem velük magamat, mintha elveszett rokonoknál lettem volna, itt is este 9-ig dumáltunk rengeteget nevettünk, jókat ittunk ettünk, szóval ennél jobb Rosh hasanat elképzelni sem lehetett volna. Másnap mondjuk ezek hatására elszabadult segítő Orsi, és majdnem bármiben segítettem volna egy srácnak, aki aztán botrányba fulladt zűrös válása folytán, és itt már úgy éreztem, na ilyen kis zűrös firmából van otthon nekem elég, nem kéne még is begyűjteni párat. De hát tényleg ilyenkor, ha azt látom, hogy valaki segítségre szorul, rögtön azt érzem, hogy de hát, ha én nem segítek most azonnal, akkor kész vége tutira meg fog halni, és és hát, mindenki láthatja, hogy muszáj segíteni, olyan kis szomorú a szeme is. Nade van nekem szerencsére egy csodás férjem, aki megvéd engem saját magamtól.   

Bürokrácia te édes!

A szomorú események, után, immár testileg gyógyultan, megpróbálom a napokban a rengeteg elmaradt ügyeinket elintézni. Az első utunk a bankban volt bár ezt igazából már egy hónapja kezdtük elintézni, és itt ért az első meglepetés, illetve itt értettem meg, hogy miért mondta O., hogy bankot kell váltanunk. naszóval, az itteni bankrendszer nem kicsit érdekes, ugyanis, itt minden bankfiók, egy külön "branch" (nem tudom mi ez magyarul, de a lényeg, hogy ugyan, ugyan annál a banknál maradtunk, mégis máshoz kerültünk) tehát új bankszámlaszám, új bankkártya, nincs közös adatbázis, még akkor se ha csak egy utcával arrébb mész, nemhogy még egy ne adj isten egy másik városba (!), éljen a high tech országa! Nade ez eltartott egy bő hónapig, mire levelezte a két branch, hogy akkor mi mostantól itt és nem ott, és szóltak, hogy menjünk be majd a miszrad klitába, mert ott akkor most át kell írni a számlaszámunkat. Mondjuk a bankrendszer másik fura érdekessége, hogy a bankkártya sem kapcsolódik közvetlenül a számlához, hanem ez egy hitelkártya, aminek a  fedezete az a pénz ami havonta a számlára jön, és ez alapján adnak egy limitet, amennyit egy hónapban a kártyáról le tudsz venni, nade ez a limit egyenlőre a saal klita alapján van beállítva, és mivel bankot váltottunk, még 2 hónap mire módosítani lehet, hogy lássák ebben a branchban, mennyi jön be, (ááááááááááá), tehát hiába van mondjuk a számlánkon akár 10 ezer sékel, mi egy hónapban max. 4000 sékelt tudunk felvenni, persze be lehet menni a bankba, és személyesen felvenni, kösz.
Ma be is mentem a miszrád Klitába, hogy azzal a cetlivel amit a bankból kaptam, amin rajta van az új számlaszámunk, frissítsék az adataimat, de az ügyintéző közölte, hogy ez a cetli nem jó cetli, adott egy forma nyomtatványt, hogy ezzel slattyogjak be a bankba, töltessem ki, pecsételtessem le, írjam alá, és akkor átírják, (amiben az a  a legjobb, hogy mikor egy hete a címemet frissítsem, azt mondták, hogy csak egy bármilyen banki papír kell, amin rajta van a számlaszám, és akkor nem adtak semmilyen forma nyomtatványt).
Innen lementem az első emeltre a Miszrad HaStudentimbe (kb Diák iroda), ahol az új olék ingyenes egyetemi oktatását intézik, és én azt hittem, a diploma honosítást is, itt megtudtam, hogy öreg vagyok, és már nincs ingyenes egyetem nekem, és azt is, hogy hol tudom a diplomámat hitelesíteni, illetve majd ugyanitt kaphatok listát azokról az alapítványoktól, ahova ösztöndíjért lehet pályázni, meg felhívták a figyelmem, hogy szakmai képzésre (k.b. mint Mo.-n az okj) , ingyen mehetek. Na akkor vissza menetem a Miszrad Klitába, hogy legyenek oly drágák, és adjanak már egy listát, hogy mit is lehetne tanulni, erre a recepciós csaj, aki nem volt az a megtestesült Izraeli kedvesség, közölte, hogy hááát ahhoz jól kel beszélni ivritul, mondom, ezt gondoltam, ezért is járok ulpánra még mindig, hogy megtanuljam a nyelvet, de szeretném, tudni, hogy utána mik a lehetőségeim, ezt végül is megértette, és adott egy időpontot a személyes ügyintézőmhöz szeptember 15-re, és majd ő elmondja, mik a lehetőségek, de azért nem értem, miért nincs erről egy egyszerű lista.
Na innen leszaladtam Balázshoz, hogy együtt ebédeljünk, majd újult erővel nekivágtam a polgármesteri hivatalba, hogy elintézzem az arnona kedvezményünket (az arnona az ingatlandó, és az első 2 éveben lehet igénybe venni egy évre, és akkor 90%-át visszakapjuk havonta), bementem, nagyon gyorsan bekerültem az ügyintézőhöz, aki közölte, hogy neki kell egy igazolás arról, hogy Karmielben nem vettük igénybe ezt a kedvezmény, ehhez menjek be a Karmieli polgármesteri hivatalba, pecsétes papírért, mondjuk hogy mi a tökömnek van az nyamvadt olé igazolvány, amibe elvileg az igénybe vett kedvezményeket pecsételgetik azt nem tudom, és azt sem értem, miért nem lehet egy faxot kérni Karmielből, amikor itt mindent faxon intéznek (esküszöm ezek szerelmesek a faxba). Meg sikerült elintéznem, hogy újra kezdhessem az ulpánt, mert három hét kimaradás, a második hét után, már bepótolhatatlan, szegény ügyintézőt sikerült zavarba hoznom, mert elkezdett leszidni, hogy miért nem telefonáltam, hogy abbahagyom a kurzust, mire mondtam,hogy hát nem volt olyan helyzet, mert elment a babám, szegény nagyon elszomorodott, és elnézést kért, és azonnal elintézte az új csoportot, így szeptember 1-én kezdem újra az ulpán betet, bár most addig is sokat tanulnom, mert úgy érzem mindent elfelejtettem amit eddig tanultam.
Még a múlt héten sikerült nagy nehezen elintéznem, hogy időpontot kapjak a lombikos orvoshoz, itt is közölték, hogy faxoljam el a személyim másolatát, ami valahogy sehogy se ment és természetesen email címük nincs amire el tudnám küldeni, és mivel pont ugyan annyi idő volt a Kórházba egyenesen bemenni, mintha a szakrendelő fax gépet használnám, úgy döntöttem, jobb ha személyesen intézem el. A kórház ami elvileg a világ 3. legjobbjának számít ezen a téren, brutálisan szürreálisan néz ki, mint valami leharcolt gyártelep a Marson, de belül nagyon modern, és szép. Egy kedves takarítónő, aki látta, hogy nagyon el vagyok veszve egészen a recepcióig kísért - ahol szokásosan, arra kérdésemre, hogy beszél e angol, közölte, hogy háááát kicsit, majd teljesen tökéletesen beszélt angolul - a tündéri recepciós lány gyorsan lefénymásolta a személyim, bevitt a rendszerbe, adott egy hosszú listát, hogy akkor ezeket a vizsgálatokat kell megcsinálnom, az első konzultációig, és kaptam egy időpontot szeptember végére, igazán tök egyszerű itt mindent elintézni.
Viszont, hogy valami igazán jót is meséljek, a legjobb az elmúlt hetekben az volt, hogy meglátogatott az egyik legeslegjobb barátném, bejártuk Tel Avivot, elmentünk Tibériásba, Nazaretbe, a Maszadára, meg a Holt-Tengerhez, és napoztunk sokat a tengerparton, ez volt számomra a tökéletes terápia, rengeteg erőt nyertem belőle, előtte nem hittem volna, hogy mostanra itt fogok tartani érzelmileg, még ha persze, mindig vannak szar pillanatok, egész jól menedzselem az életem, kezdek újra álmodozni, tervezni.

És akkor egy kis képes ízelítő:

Gyász

A tegnapi nap volt életem, illetve életünk legrosszabb napja, kiderült, hogy a kisbabánk (magzatunk, nem tudom, hogy hívják ezt a stádiumot), már 3 hete halott, nem bírta a vizsgálatot, az orvosom szerint már aznap meghalhatott. Most biztos nem fogok írni egy ideig, nem tudom mennyi idő, míg ezt az ember feldolgozza....

Rövidke...

Most nem tudok hosszan írni, a megkönnyebbüléstől, és boldogságtól, pedig sok sok írni való van a tarsolyomban, a városról, a húgomról, ulpánról, blogtalálkozóról, de a lényeg, hogy ma reggel fél 8-kor egy hét várakozás után, kiderült, hogy a kisbabánk egészséges (egy hét múlva a nemét is tudjuk majd)! Hurrrrááá! Szóval most rohanok kismamaruháért, mert 3 ruhát váltogatok, amik még rám jönnek, meg végre veszek egy (szigorúan egy!) babaruhát :), igazi kismamának érzem magam, a boldog fajtából!

Házisárkány

Emlékszem, mikor az Álomországról írtam, mondta Balázs, nem jó ez így, túl szép minden, ő kezd félni, naja, csak legyintettem, nademost!
Miután végre boldogan hátra dőltem, az összes szuper időpontommal, vasárnap estére az asztmám teljesen előtört, már aznap gondolkodtam, hogy taxiba vágom magam, és kórházba megyek, de végül 2-3 óra yoga légzés, és relax úgy ahogy helyre tett, másnap jobban is voltam, nem is mentem orvoshoz sem. A hétfő esténk úgy kezdődött, hogy reggel észrevettem, hogy a mosogató alatt csöpög valami, délben mondta is Balázs, na majd este megnézi, hát megnézte, ömlött a víz sugárba este tízkor, mert mikor is kell ügye vizet szerelni, majd  persze kiderült, hogy a lakásban nincs főcsap, na sok cifra káromkodás után, sikerült elérni, hogy csak nagyon csöpögjön a csap, ami így is azt jelentett, hogy 3 óránként megtelt egy vödör, így beterítettük  konyhát a létező összes ágyneművel, és imádkoztunk, hogy reggelre, ne nyakig vízben ébredjünk, de újabb asztmás rohamot kaptam, amit plusz megfejeltem azzal, hogy kb.. pont 3 óránként mentem hányni így hányás után kiüríthettem a vizet, a természet mindent megold! Reggel beszaladtam az orvosomhoz, vééletlenül, pont volt időpontom, és a baba miatt, most nem döftek le, hanem inhalálni kellett a gyógyszert, sőőőőt, otthonra is kaptam egy szuper inhaláló izét, ami remek szórakozási forrás, mindenki rajtam röhög, voltam már Darth Vedertől, kismozdonyon át sárkány lány is (mert a maszk ami a fejem van zöld, és két oldalt jön ki a füst)), de a sárkány a legtalálóbb, mert a hangulatom néha igazán kis házi sárkánnyá varázsol, és így legalább szuperül még füstöt is tudok okádni, nem csak képletesen!
Szerencsére húgicám reggel el tudta intézni, hogy valaki megszerelje a csövet, ami szintén nem volt egyszerű. Először felhívta Mose-t, aki közölte, majd délután 5-kor kijön, megnézni, Ági veszekedett, vele, hogy az nem lesz jó, folyik a víz, majd kiderült, hogy a pasi, egy mukkot nem ért, leszaladt az alattunk lévő bárba, és a Menedzserhez küldte a pincér lány, aki szintén nem értett angolul, és a Menedzser srác, végre megértette a problémát, és miután leüvöltötte Mose fejét, küldött egy embert, és azt is megtudtuk, hol van a főcsap! Ilyenkor azért igazán szeretem Izraelt, hogy az alattunk lévő bárban, ilyen segítőkészek, sőt mondta a srác, bármi kell segít!
Közben Balázs munkahelyén is izgalmasan alakulnak a dolgok, ez a hely, egy őrültek háza, két napja, felmondott, vagy kirúgták a két vezető programozót, akik csak mellesleg az egész koncepciót hozták, sebaj! Aztán mondta, a Balázs, hogy vicces, mert most már csak a vallásosabb emberek maradtak, tisztára nyuszika vicc, akin nem volt sapka repült! Micsoda szerencse, hogy Balázs megszokásból (illetve szerintem hiúságból is) mindig hord sapkát, a kis hamis! Ja és a végén délután, az egyik főnök, akitől a Balázs amúgy néha retteg, mert tök kiszámíthatatlan, és képes és mögötte áll és nézi ahogy kódol (!), bement feldúlva, pakolt egy sort, majd a Balázshoz vágott egy Galaxy Tab-ot (tablet gépet), hogy tessék matana (*ajándék)! A többiek, kérdezték, is, hogy mégis, mit kell ehhez tenni, de Balázs sem érti. ja és gyakorlatilag kiderült, hogy ebben a cégben gyakorlatilag, senki  sem tud igazán programozni, és akiket most már a Balázs felvételiztet, attól a feladattól, amit a Balázs csinált meg a felvételin, elmenekülnek, és nem értik, szóval kezdem érteni, miért csaptak le rá, az első interjún.Szegény már minden nap úgy megy be, na ma vajon mi lesz!