A normál kerékvágás most az, hogy két helyen vagyok önkéntes, egy női szervezetnél minden nap délelőtt, -ami egyre több lehetőséget ad, és imádom - a régi már szeptember óta tartó menekültekkel foglalkozó szervezet kétszer egy héten este héttől kilencig, és hetente kétszer fél héttől tízig héber tanfolyam, így gyakorlatilag, a csütörtök kivételével, reggel fél kilenckor kilépek az ajtón, és este tíz vagy tizenegykor már haza is érek, szóval blogot írni, na azt végképp nincs időm. Nade most a megérdemelt pészachi pihenésünket töltjük, így végre le tudtam ülni írni. A legutóbb ott hagytam abba, hogy találtam egy új önkéntes munkahelyet, ahol immár több mint egy hónapja dolgozom, ez a hely egy igazi önbizalom tréning, szinte minden nap elismerések tömkelegét kapom, hogy milyen szuper vagyok, és mennyire örülnek nekem, az első héten, mindenki akinek bemutattak, úgy reagált, hogy - Óóóóó te vagy az Orsi, már annyit halottam rólad, fantasztikus, hogy segítesz nekünk - bevallom, kicsit be is szartam, hogy basszus, ezek azt hiszik, hogy valami Wonder Woman vagyok, és majd jól rájönnek, hogy csak egy kis közönséges kis csajszi vagyok, aki totál szétszórt, és azt se tudja néha, hogy mi van, pláne mindezt 2 nyelven. Ja mert ügye, a pályázatokat angolul kell írni, és a főnököm amerikai (mégjó hogy nem tudok angolul), de az irodában dolgozók nagy része csak héberül beszél, oké ezért akartam önkéntes lenni, hogy úgy érezzem felelősség nélkül kipróbálhatom magam, de azért vannak napok, amikor csak pislogok, vagy belül sikítok, hogy basszus miért lógtam el az angol tanulást, és azonnal idenekem egy tolmácsot derögtön, és segítséééééééééééég! De aztán mindig történik valami csoda, és lenyugszom, és kinyílik valami az agyamba, és megértek mindent, minden nyelven, mint pünkösdkor a tanítványok akik nyelveken beszéltek, lehet hogy egy próféta veszett el bennem (jó mélyen). Az első hetek után kicsit kezdtem aggódni, mert tök jó, hogy EU-s pályázatírónak vettek fel, de jelenleg egy icuri-picuri kis pályázatocska sincsen, és akkor most mi lesz, jól el is kezdtem írni már fejben a védőbeszédem, de aztán mikor az Amy-vel (a főnököm) beszéltem, mondta, hogy semmi probléma, ad más munkát (éljeeeen - én ingyen is bele akarok dögleni a munkába, légyszi, légyszi, légyszi), és aztán tadadadaaam találtam egy európai szervezetet, akik emberi jogokkal foglalkoznak, kizárólag a mediterrán tenger partján lévő államokat támogatják, köztük Izraelt is, és van is épp egy pályázat, május elsejei határidővel, neki is ugrottam a dolognak, kitöltöttem amihez már volt infóm, amihez nem azt teleírtam kérdésekkel, és átküldtem a doksit az Amy-nek, mire vissza írt, hogy wow, de gyorsan dolgozom, és ööö neki csak két nap múlva lesz ideje - pedig így is megpróbáltam az izraeli tempót ismerve nagyon lassan dolgozni, és vártam egy napot az átküldéssel, de ilyen lassan sose leszek képes dolgozni, Két nap múlva leültünk beszélni, kaptam rengetg infót, szóval már csak meg kell írni, haha kicsit lassan megy az angol miatt, de ha ezt megírom, az sokat lendít majd a tudásomon, és remélem egy ici-picit az önbizalmamon is.
Ja a munkamorálról a másik munkahelyemen is megkaptam, egy önkéntes épp szidta a szervezetet, majd rám mutatott, és azt mondta, mert nézzétek meg az Orsit, ő egy szikla, mindig itt van lehet rá számítani, igazi európai, Ő Európa, háááát köpni nyelni nem tudtam hirtelen, idáig kellett jönnöm, hogy a szétesett, link, szétszórt csajból, én legyek Európa, hát ha ezt tudom előbb jövök.
A hónap egy fő témája most a költözés volt, május végén lejár a szerződésünk, és nem szeretnénk meghosszabbítani, mert nagyon nem megbízható a tulaj, és amúgy is jobb lenne a tengerhez közelebb vagy a belvároshoz közelebb lakni, el is kezdtem bújni a hirdetéseket, és megnéztünk több lakást is, az elején főleg ügynökkel, akik vegyesek voltak, volt egy aki nagyon szimpatikus volt, a legjobb barátai magyarok, és nagyon örült nekünk is, és nagyon segítőkész volt, oké hogy ez a dolga, de a többinek is mégsem ilyenek általában, egyébként is teljesen kiakaszt az itteni lakásbérlési rendszer, mert itt nem a tulajnak, hanem nekem, a bérlőnek kell fizetnem az ügynöknek, aki legtöbbször csak gyorsan megmutatja a lakást aztán annyi, mert ha én keresem fel, hogy ajánljon nekem lakásokat, és tényleg dolgozik értem, akkor oké, de úgy hogy nekem megy rá fél napom, hogy a neten böngészek, akkor nem értem a miért is fizetek, nade ez egy fura ország, és nem ez az egyetlen fura dolog. Két hete találtunk a többi borzalomhoz képest,ja mert a lakások Tel Aviv-ban nem csak drágák, de még lakhatatlanok is, nincs konyha, illetve az egyben van a nappalival, de tényleg úgy hogy a kanapé a hűtő, vagy a konyhapult mellett van, és amerikai konyhának nevezik, úgy, hogy csak egy kis főző platni van ami csak addig fér el a pulton amíg nem akarsz mondjuk szeletelni is a pulton, közlik, hogy a lakás két és fél szobás, a fél szoba pedig vagy egy gardrób szoba amibe egy kiságy se fér be, vagy egy zárható balkon (!!!!!!), láttunk egy álomszép, luxus loft lakást 6 méteres belmagasság az egyik fal tiszta üveg, két szint, DE Tel Aviv legrosszabb környékén, tehát kilátás nyomor negyedre néz, mondjuk ez legalább olcsó volt, de nem is tudom ki venné ki, így hát mikor megláttuk, a tágas két szobás (itt is két és él szobát írtak) de kissé rossz állapotban lévő, ám a legszebb részen a Rothschild úton. Gyorsan le is foglaltuk a lakást, örültünk is egy napig amíg meg nem kaptuk a szerződést, plusz kellett két kezes is (vagy egy legalább, és plusz kaució), amim nincs, mivel egy éve élek itt, és úgy tűnt senki nem vállalja. Épp az esti munkahelyemen voltam a menekülteknél, amikor konkrétan pánikrohamot kaptam, és egy sarokban némán zokogtam, és beszélni sem tudtam a végén, ekkor Adi az itteni főnököm addig nyugtatott míg végre el tudtam mondani mi a probléma, mire mondta hogy, ok ez nem gond, hol a szerződés, aláírja nekem (na itt sem jutottam szóhoz, de már nem a pániktól), és segít lefordítani a szerződést is és megírjuk együtt, ha probléma van, ami volt bőven: nem adhatom oda lakást kis időre, ingyen sem senkinek (a macskákra ha elutazunk ki vigyázna, és hogy ?!), bizonyos károkat, a lakásban nem ő rendezne, de a legdurvább az volt, hogy ha bármi történik a laksással, vagy nem fizetünk, de később ezt rendezzük, akkor is kérhet harmincezer sékel kompenzációt, amit később húszezerre átehettünk volna a kaucióra, de ez a lakás nagyon nem volt jó állapotban, szóval nem is értem mire fel. Másnap este Adival találkoztam egy kávézóban, és felhívtuk a tulajt, hogy változtatni akarunk, sok mindent sikerült is megváltoztatni, de Adi végig nagyon mondta, hogy ez a fickó meg ez a szerződés, nagyon nem normális, és hogy ha ez a vágyunk akkor oké aláírja nekünk, de ő inkább lebeszélne. Aludtunk rá egy napot, közben kinéztem Jaffóban még három lakást, amit meg is néztem, az elsőbe bele is szerettünk, de elsőre kicsit messzinek tűnt, így leültünk este és és leírtuk mindegyik lakás előnyeit hátrányait, és elsöprő győzelmet aratott a Jaffói, nincs is olyan messze ráadásul.
Így hát írtam egy sms-t a Rothschildi pasinak hogy bocsi, de nem vesszük ki a lakást. majd felhívtam a Jaffói lakás tulaját, aki már az első telefon beszélgetésnél nagyon szimpatikus volt, egy csomót nevettünk, kérdeztem mi kell a szerződés kötéshez, mire mondta, hogy csak bank garanciát (magyarul kaució) kér, kérdeztem hány hónapot, közölte, hogy hát egy évet, na itt majdnem elájultam, de mivel túl egy pánikrohamon, és mindenen minden mindegy alapon, a legfelháborodottabb hangomon közöltem, hogy na hááát azt nem, és hogy az nem megy, és olé hádás vagyok, erre megkérdezte - akkor mit kértek ott ahol lakom - mire közöltem teljes természetességgel hogy három hónapot ( a kezesről egy szót se szóltam), éééés sikerült, azt mondta akkor legyen három hónap, holnap reggel találkozzunk és írjuk alá a szerződést, ja a reggel az itt fél tízet jelent szerencsére, ezt szeretem itt. Másnap találkoztunk is, hát telefonban is szimpatikus volt a pasi, de élőben, aztán még szimpatikusabb - mondjuk azt el kell mesélnem, hogy itt senkiről nem lehet tudni milyen lehet a telefon alapján, a héber nyelv telefonban legfőképp ha férfi beszél, nagyon durva hangzású. mindig ha egy férfival beszélek telefonon, egy bunkó arab külsejű macsó csávót képzelek el, aki kettőig nem tud számolni, ha angolra váltunk néha javul a helyzet, de nem mindig mert a legtöbben nagyon rosszul beszélnek, és tükör fordítanak, ami angolul még bukóbban hangzik, mert az oké, hogy a héberben nehéz udvariasnak lenni, de az angol az nagyon tud, és így még rosszabbul hangzik ha egy izraeli angolul beszél, szóval a személyes találkozások durva meglepetésekkel tudnak szolgálni. Szóval belépett a kávézóba, egy tündéri, de azért izraeli külsejű, kicsit Halász Péterre emlékeztető figura ( erősebb testfelépítéssel), a Simon mágusból, ja és Simonnak hívják. Nagyon jókat beszélgettünk, kiderült volt 3 hónapot Budapesten, mert koreográfus, és együtt dolgozott Bakó Gáborral, és nagyon szerette, és külön örült, hogy magyarok veszik ki a lakását, illetve európaiak, ez itt valami mánia, komolyan. Lefordította nekünk angolra a szerződést, aláírtuk, majd egy nap beugrott a csekkekért. A bank garanciát elkezdtem intézni a bankban, ahol egy nagyon kedves ügyintéző közölte, hogy ez így nem lesz jó, mert ez a garancia pénzbe kerül, és miért kell a tulajnak most ez a garancia, amikor csak május végén költözünk, és hívjam fel neki a tulajt. Fel is hívtam majd, átadtam a telefont, és az ügyintéző letárgyalta a dolgot a tulajjal, és megegyeztek, hogy akkor majd május végén újra bejövök, és elég neki a költözéskor átadni a papírt, csak ültem és pislogtam, és vigyorogtam, pláne az előző tulajjal szerzett tapasztalatok után, el sem hiszem, hogy ilyen mázlim van mindig. Ja igen ami meg végképp meghatott, hogy pészach első estéjén, kaptam tőle egy boldog ünnepeket sms-t, úgy érzem sokáig fogunk Jaffóban lakni.
A pészach nagyon jól telik, hárman is hívtak minket széderezni, végül biztosra mentünk, illetve, oda mentünk ahova elsőre elígértem magunkat, és nem bántuk meg, de hát már a Rosh Hasana is nagyon jó volt, szóval nem volt kérdés a jó hangulat Dan és Annamari estéjén, fél kettőre értünk haza éjjel, de észre se vettük, hogy már ilyen késő van. Előtte hétvégén, még egy Jeruzsálemi túrán is voltunk amit ők szerveztek, ahol ugyan már többször voltam, de végre volt magyar nyelvű idegenvezetés, és helyére kerültek a dolgok, szóval, már felkészülten várom majd a következő csapatot, aki hozzánk jön a végén még felcsapok idegen vezetőnek, bár azt hiszem, egy hadaró, szétszórt idegenvezető hacsak nem komédiára fizetnek be, nem biztos, hogy nagy üzlet lenne. Nade mivel így belekezdtünk a túrázásba, tovább is indutunk felfedezni az Országot, mivel szegény Balázs soha nem jut el sehova, a sábesz miatt. Elmenetünk egy Negevi túrára, amire úgy jutottunk el, hogy épp a Rothschildon vártam a tulajra, amikor hívtak, hogy én regisztráltam egy túrára, mondtam, biztos, én nem emlékszem, de bármire nyitott vagyok, mennyibe kerül, közölte hogy, ingyen van, adnak kaját, meg idegenvezetést - WOW- naná hogy megyünk, el küldték az infókat. Kiderült hogy, ez egy marketing út, egy alapítvány népszerűsíti hogy, éljünk a Negevben mert az milyen szuper, mármint a sivatagban, tejóóóóééég, namindegy ha ingyen elvisznek minden érdekel, szóval így voltunk Beershevában, egy Kravim nevű kis kibucban, és Aradon, gyönyörű volt, és érdekes is, és imádom a sivatagot, de nem értem hogy képesek emberek itt élni, április közepén volt 32 fok (!), de az élet nagyon olcsó, főleg a lakás, és az állam sokat fektet ebbe a területbe most, de én maradok inkább a tengerparton. Ma meg voltunk Caesarea-ba, egész nap sétáltunk, jót ettünk, élveztük az életet, valami gyönyörű ez a hely, csatolok majd fotókat, honlap meg végre elviszem a Balázst, a Tel Avivi múzeumba.
Remélem lesz pár ember akinek lesz türelme ezt elolvasni, köszi a kitartást !
3 szuper panoráma fotó a linken: Panoráma fotók
