2. hónap

Nagyon gyorsan eltelt az a két hónap. És egész sok minden történt. Tanulás, kiruccanás Tel-Avivba, légiriadó gyakorlat, sok sok türelem gyakorlása, hogy időpontokat foglaljak különböző vizsgálatokra, őrült sorban állás gázmaszkért egy csapat arabbal karöltve :), stb stb.
Gyorsan beszámolók az újdonságokról is. Először is azt a legutóbbi cikkemből kihagytam, hogy bementünk a biztosítóba hogy kérjünk kódot, az online felülethez így folyamatosan nyomon tudom követni, milyen leleteim vannak meg, időpontot tudok foglalni (na nem mám mindenhova, és nyíílván ahova én akarok, na oda nem), sőt egy nagyon okos ki program a bejegyzett időpont előtt sms-ben értesít, hogy mikor hova kell mennem. Na de közben megint meg tanácskoztuk, ezt a biztosítás kérdést az ott dolgozó kedves kollégával, és kiderült, hogy mégiscsak sokkal jobban járunk, ha egy magasabb kategóriába kerülünk, mert a baba projekt az sokba kerül, és a mi kártyánk nem áll mindent (ez a legmagasabb szintű biztosítás kerül 114 sékelbe). Még az egészségügynél maradva, a múlthéten végleg elegem lett,  felhívtam a biztosítót, és közöltem nem várok tovább, adjanak egy időpontot akárhova végre egy genetikai vizsgálatra, és mivel már okos, kicsit kiművelt ollé vagyok, felolvastam mindent héberül ami a papíromon van, és közölte a csaj, hogy nekem csak a teszt kell, azt itt is meg tudják csinálni Karmielbe (áááááááááááááááá) és kaptam is ripsz-ropsz időpontot (a mai napra). És mai napi büszkeségem, hogy nem voltam biztos benne, mikorra kell menne, ezért délelőtt felhívtam a biztosítót, hogy megkérdezzem, ééééés ugyan vévig menetem a teljes menürendszeren mindenhol az angolt választva, láss csodát (jó lenne, de nem csoda minden 2. alaklom) egy héberül hadaró nőci beszélt a túloldalon, és elsőre elkezdtem angolul beszélni, hátha vállt, mert ez néha beválik, hát most nem vállt be, DE értettem amit kérdezett szépen válaszoltam, és megmondta az időpontot, letettem döbbenten a telefont, hogy ez hihetetlen, ez volt az első ivrit telefon beszélgetésem :). Ráadásul délelőtt felhívtak, abból a rendelőből is, ahova 3 hete próbálok időpontot szerezni a genetikus orvoshoz, kaptam oda is időpontot (gondoltam biztosra megyek :). Aztán elmentem a vérvételre, na ott sem tudtak csak héberül, de itt egy idő után megakadtam ez már bőven meghaladta az ulpán szintemet, így A. barátnőmtől kértem segítséget, telefon kihangosít mehet a tolmácsolás :). Levettek 5 üvegcse vért, és most 6 dologra tesztelnek genetikailag (majd utána nézek pontosan mire).
Ja igen, kicsit hosszara sikerült ügyintézés után ma sikerült végleg megvennem a repjegyet Budapestre (a bank hibájából, mert több nap átfutása volt a limit módosításnak.
A gázmaszk ügyében annyi fejlemény történt, hogy a héten beszéltem Péterékkel (a nagyon távoli itt élő rokonok), mert felhívtak, nagyon elnézést kérve, hogy el lettünk hanyagolva, és ne aggódjunk nem felejtettek el minket, és mindenképp találkozunk, de most még pár hétig eltart amíg felszabadul egy picit, de után mindenképp, és addig is kell e bármi segtség. Mondtam, hogy mi nagyon rendben vagyunk, minden szuper, tanulunk, miegymás, de gondoltam azért rákérdezek erre a maszk dologra, mert ő aztán biztosan tudja, mi a helyzet. Mondta, hogy nincs gáz ( :-D ), ráérünk bőven beszerezni, és hogy nagyon érdekes, hogy ezek az osztogatók mindig nyitva vannak és a kutya sem megy arra, és fölöslegesen tartanak fent egy csomó helyet, aztán havonta kéthavonta senki sem tudja miért, mindenki beőrül, és megrohamozzák a helyeket. Mire az osztogató önkéntesek megijednek és bezárnak, vagy csak egyszerűen elfogy a készlet. Azt mondta ez Izrael, semmi értelme nincs, senki nem tudja mi van ilyenkor, balagan. De azért, azt mondta küldjük el a személyink másolatát és akkor beszerzi nekünk, és majd ha találkozunk odaadja. Tudtam én, hogy nem lehet ez olyan sürgős,  ha mindenki más ilyen nyugodt :).
Ja igen, végre találtam jó izraeli zenét, meg is osztok párat :)
Most viszont megyek purimi dalocskát tanulni (ami valami rémesen fejfájdító)

http://www.youtube.com/watch?v=WmcQ62AW7Jc&feature=share&list=PLuMc2xN3O0-xPRBTIFWNuW3aZYQFYmZlI

http://www.youtube.com/watch?v=oMj-YDsBCBo&feature=share&list=PLuMc2xN3O0-xPRBTIFWNuW3aZYQFYmZlI

http://www.youtube.com/watch?v=OotfreH4hT4

Légiriadó gyakorlat, és óriás balagan

Hát az elmúlt napjaink elég sűrűre sikeredtek, először is felkerekedtünk A. barátnénkkal, hogy akkor jegyet veszünk haza márciusra, egy tündéri utazási ügynökhöz mentünk, aki meg is kereste a legjobb ajánlatot, macskástul (macskákhoz kaptunk egy itteni hivatal számot, akiket feltétlenül fel kell hívnunk, de nem veszik fel :). Majd megbeszéltük, hogy akkor másnap elmegyünk az itteni mondjuk okmányirodába, hogy, hogy is tudnánk mi elmenni március 20-án (mert elvileg ügye 3 hónap nem mehetünk), ami pont egy nappal van a 3 hónapos várakozás után. Másnap az órán megjelent Yulia, és szólt, hogy holnap légiriadó gyakorlat lesz 10-kor, mindenki készüljön fel, csak a lépcsőket használjuk, menyünk a védett szobába, (oké). Majd mielőtt újra találkoztunk volna A.val, láttuk kiírva, hogy menjünk február 14-ig ide és ide a gázmaszkokat átvenni, oké, gondoltuk kis kerülővel gyorsan ott vagyunk, nem kunszt (naivan). Az okmányirodában a kedves nőhöz lavíroztunk magunkat, aki mondta, hogy az nem jó ha 20-án utazunk, mert ha március 19-én jár le a a 3 hónap, akkor csak útlevéllel mehetünk, de az 10 nap és csak 19-én igényelhetjük, de ha 18-án vagy előtte megyünk, akkor kapunk egy papírt, amiben szépen megígérjük, hogy visszajövünk, és akkor mehetünk. Na akkor vissza az utazási irodába, időpont átírás, újabb macskaügyi telefonhívások, hogy velünk utazhassanak visszafelé (ami most jó sokáig tartott mert nem volt hely, de mikor végül, azt mondtuk, hogy oké, akkor menyjenek a raktérbe, közölte  a csajszi, hogy oké megnyitottak még egy helyet :)), majd a részletfizetést választottuk (nagyon szuper, hogy nem kell egybe kifizetni, és csak 2,6% kamat), de amikor fizetni akartunk a kártyánk nem működött, mert limit volt rajta, mondta a csaj, nem gond fizessünk most valamennyit készpénzben, menjünk el a bankba módosítsuk a limitet, majd a héten menjünk vissza. Így is tettünk, majd elindultunk a gázmaszkért, ami a város másik felében volt. na az átvevő hely, az egyik plázában volt, felmentünk az emeltre, és rögtön le is fagyott az arcunkról a mosoly, mert vagy ezren voltak, többségében amúgy arabok, nemsokkal később a többiek is megérkeztek (magyar sorstársaink). Na úgy kb 1 óra múlva, mivel nagyon lassan haladt a dolog, kezdett késő lenni, és nem haladt a sor, a népek bedühödtek, és ott álltunk egy egy csapat haragos, üvöltő arabbal (silent I kill you!), és a legviccesebb  volt, hogy az egyik ott hőbörgött, hogy bezzeg, ha zsidó lenne, már rég megkapta volna a maszkját. A nagy hőbörgésre a válasz az volt, hogy bezártak, mert ha nem viselkedünk rendesen és nem állunk szépen sorban nem kapunk semmit. Még nagyobb üvöltözés, Közben B. előre furakodott, és azt tanácsoltak  jöjjünk vissza másnap délelőtt fél 11-re.
Ma szépen reggel elmentünk ulpánra, és a szünetben készültünk a légiriadó gyakorlatra, hát ha nem tudom, hogy most mi van, tuti észre sem veszem, olyan volt, mintha elment volna valamelyik messzi utcában egy mentő, de azért szépen lementünk, 25 másodperc alatt, lemértük. Utána felkerekedtünk, hogy átvegyük azokat a fránya maszkokat. Fel az első emeltre, arcunkra fagyott a mosoly, még többen voltak mint tegnap, és egy óra várakozás után megint bezártak, most rendőrt is hívtak  majd közölték, nincs több menjünk a postára, ott kérdezzük meg hol lehet még átvenni (mármint más városban mert itt nincs semmi). Órási balagan, üvöltés, hőzöngés, karrázás, csecsemő sírás, fel alá járkálás. Felhívtam Yuliát, hogy ez a helyzet, mi tévők legyünk, átadtam a telefont, egy értő emberkének,  ezután Yulia mondta, hogy akkor utána néz. Vissza is hívott, majd mondta, hogy itt csak egy hónap múlva lesz újra osztás, menjünk be Haifára, de csak a jövőhéten lesz ott is nyitva. Szóval gázmaszk nélkül maradtunk, egyenlőre, de a helyiek ezt nem veszik annyira sürgetősen, szóval, nem aggódok (ha gáz lenne :D, biztos lenne elég maszk is, és nem egy sértődős primadonna osztogatná)
Ezután elmentünk a bankba, felemelni a limitünket (mert itt azt csak személyesen lehet), majd vissza az utazási irodába, de megint nem működött a kártya, vissza a bankba, ami persze eddigre bezárt, és a neten úgy néz ki, mintha semmi sem változott volna, holnap majd újra bemegyünk.
DE sikerült időpontot foglalnom, arra a hülye genetikai vizsgálatra, mert végre sikerült elolvasnom ami a papíron van, és a nő közölte, hogy nem orvos kell, hanem vizsgálat, és az itt Carmielben is van, végül is én vagyok hülye, hogy úgy akarok ilyeneket intézni, hogy nem beszélek saját kínaiul akarom mondani héberül.
A mottó: Minden nappal egy türelmesebb és türelmesebb leszek.

Ojojojojojjjjj de rég nem írtam!

Hűű nem is tudom, hol kezdjem. Továbbra is rendesen tanulunk, na jó, néha kicsit szétesem, de egyenlőre nem nagyon tudok lemaradni szerencsére,de amit elterveztem, hogy folyamatosan előrébb haladok, az egyenlőre lassan megy. A hétvégén az Izrael-Magyar szabadidőközpontban Tel-Avivban palacsinta partit rendeztek, amire elmentünk. Amilyen lökött egy spiné vagyok, nyilván beneveztem, mert az én palacsintám tuti a legjobb és tudja meg a világ is, mindegy hogy ulpán után, este kómában csinálom, utazok vele egy fél napot, és rámegy egy valag pénzem, mit nekem ilyen apróságok, amit nagysága fejébe vesz, attól se ura se saját józan esze el nem tántoríthatja. Mondjuk kedves itteni ismerőseinknél sütöttem a palacsintát (mert ez a platni, csak arra jó, hogy az idegeimet főzze szét), és így jókat dumáltunk mg a k.b. 40 palacsintát lesütöttem. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy ugyan melegítésre van e lehetőség, mert, ha tudom, hogy nincs, akkor tuti nem hortobágyit viszek, mert az így szerintem nem valami finom. Bár alapvetően, csak melegen szeretem a palacsintát. Mivel Tel-Aviv nem egy köpésre van, fogaltunk Hostelt, ami persze pont a város másik felében volt. Elindultunk a kis palacsintáimmal, az Allenby-n, kerestük a 23-as buszt, mert azt az infót kaptam, hogy az jó nekünk, 20 perc várakozás után felszálltunk egy 23 buszra, aki a következő mellgónál kirakott minket, mondván ez nem jó nekünk (rejtély mi volt a baj :), így átszálltunk egy másik buszra, el a központi pályaudvarig, onnan gyalogoltunk át a teljesen kaotikus afrikai részlegen át, a sötét városon, eltántoríthatatlanul a palacsinta tortával a kezünkben, közben persze tejesen kiadva veszekedtem a Balázzsal, hogy miért nem lehetett ez az utat valami épkézláb módon megtervezni, de egyszer csak amikor már teljesen feladtam hogy valaha valahova kilyukadunk, megtaláltuk a jó buszt, és még egy kis gyaloglás, egy kis elhagyatottnak tűnt részen, és megtaláltuk a célpontot. A buli, amúgy rövid volt, nem sikerült igazán senkivel megismerkedni, de van még időnk, akik a legszimpibbek voltak jó gyorsan leléptek :(, és még a palacsinta versenyt sem nyertem meg (mondjuk, nem is tudom milyen volt, az enyémet végül meg sem kóstoltam :)). Másnap viszont csodálatos napunk volt, egész nap sétáltunk a tengerparton Jafo-ban. csodálatos napsütés 25 fok, ettünk isteni mentás limoncellos fagyit, ebédre egy gyors shwarmát, aztán szaladtunk haza, hogy még az utolsó buszunkat elérjük Carmielbe. De elhatároztuk, hogy Purimkor is elmegyünk 4 napra, már alig várom. Remélem egy év múlva már ott élünk :).
Az orvosokkal továbbra sincs szerencsém, az egyik orvoshoz szerintem 3 hete próbálok időpontot szerezni, mindig ígérgetik, hogy visszahívnak, csütörtökön, közölték, hogy faxoljam el a beutalómat, elfaxoltam, ma megint felhívtam őket, megint közölték, hogy majd hívnak. Mondjuk így tutira megtanulom, ezt a lassan lassan tempót. Bár szuper fejlemény, hogy az ügyintéző csajjal a telefonban már héberül és angolul is beszéltem mert a nő nem tudott eléggé angolul, megdöbbentő, hogy még telefonon keresztül is lehet kézzel lábbal beszélni :). De mivel a másik vizsgálatra is csak majd a jövő hónap elején kerül sor, végül is még van egy kis időm, de azért remélem, mielőtt haza utazunk egy hétre, az összes vizsgálatom meglesz.
Óh, azt még elmesélem, hogy van egy új diák az ulpánon egy amerikai, aki ma nagyon vicces showt produkált, mikor a tanárnő őt szólította, hogy kérdezzen meg valamit tőlem, felsóhajtott és gyorsan keresztet  vetett :D. Szerintem nagyon vicces volt, de azt hiszem, nem mindenkinek :).
Ja igen, végre találtam egy fodrászt, aki ráadásul nem csak egy fodrász hanem A Fodrász :)!
A héten megyünk a repülőjegyet meg az útlevelet intézni, és szerencsére lesz segítségünk az ügyintézésnél, mert végre kiírták A.-t így a 8. hónapban, és már nem kell dolgoznia (amúgy elképesztő, hogy ha itt mennyire az utolsó pillanatig dolgozni kell, pedig A. ráadásul cukros is).


És akkor egy két szép kép Tel-Avivból: