Dr. Bakri

Sajnos az elmúlt hetet (több is mint egy hetet) betegeskedéssel töltöttük, én nagyon megfáztam, aztán felfáztam, a Balázs meg valami jó kis bélfertőzést hozott magával, így jó sűrűn látogatta a mellékhelységet, nagyon legyengült, és többször lázas is volt, így semmi nem történt a mai napig. Kivéve, hogy a családom közben megöli egymást otthon, a nyomás meg engem itt. És komolyan mintha innen én bármit tudnék tenni. Bár vicces lenne, ha képes lennék osztódással szaporodni, és mindig ott teremnék ahol szükség van rám: Segítő Orsi, ott van ahol szükség van rá. Nem betegeskedik itt nekem, nem nyafog, mindig mosolyog, tudja mit kell tenni, és legfőképpen mindig mindenki rendelkezésére áll. És akkor még  a zsidó bűntudatról ügye nem is beszéltünk, ami folyamatosan ott súgja a fülembe, hogy mekkora szar alak vagyok, és úgyis én tehetek mindenről.
Na, hogy vissza kanyarodjak a címszereplőre, ma elmentünk a háziorvosunkhoz Dr. Bakri Salam-hoz. Aki rögtön beutalt minket vérvizsgálatra, ami holnap reggel lesz, nekem meg felírt egy gyógyszert a felfázásomra. A doki nagyon szimpi, kedves, és mondta, már négyszer volt Budapesten, és milyen szép. Majd elindultunk, hogy kiváltsuk a gyógyszeremet, ami azt mondták a Kanyonban találunk ( ez itt egy bevásárló központ). Be is mentünk egy patikának látszó boltba, ahol közölték, ezt a gyógyszert itt nem tudják kiadni, és azt magyarázta hogy ha kimegyünk a rendőrség mögött van az a gyógyszertár ahol kiadják. Eddig is hallottam, hogy itt nem minden patika ami annak látszik, hát most meggyőződhettem róla. De mikor kimentünk, bármi keresgéltünk nem találtunk semmit. Holnap mikor megyünk a vérvételre majd megpróbáljuk kideríteni, hogy hol találunk igazi patika patikát.
Most jöjjenek a plusz infók amiket azért sikerült megtudnunk. Első számú jó hír megtudtam, hogy a piac, amit egyfolytában hajkurászok itt már mióta megjöttünk, és a Balázs állandóan azzal csesztet, hogy szerinte biztos a boltra mondják, hogy piac, LÉTEZIK, és kedden van nyitva, illetve néha megjelennek kósza árusok máskor is de azt nem lehet tudni, az ad hoc itt. Ziona, mikor megkérdeztem csak annyit mondott, hogy a nyitva tartást nem lehet tudni, ez egy piac (it's a "suk" you know), mit is gondolok én holmi nyitva tartásról.
Kettes számú jó hír, a szembe szomszédaink egy magyar pár, akik nagyon aranyosak, és jó fejek - és valahogy mindig mindent tudnak, mert véletlenül belefutnak valakibe aki mond nekik valamit - mesélték, hogy összefutottak, egy nyelvtanárral aki magyar eredetileg, és valószínűleg ő fog minket tanítani - HURRRRRÁÁÁÁÁ! - bár nem merem még elkiabálni, mindenki nagyon drukkoljon! Ráadásul, én is láttam már azt a nőt, és én is teljesen emlékszem rá valahonnan, és a szomszéd lány is megbeszélte vele, hogy tuti ismerik egymást de nem tudják honnan. Ja amúgy a szomszéd lánnyal egy egyetemre jártunk, szóval őt is ismerem látásból.
Illetve kaptam még jó hírt ma valakimről, de az TITOK nagy titok (és az év legjobb híre), de olyan nagyon örülök neki, hogy muszáj volt legalább ennyit írnom róla, meg azt hogy WOW (*^-^*).
Harmadik jó hír, hogy végre sikerült beszélnem gyerekkor jó barátnőmmel (óvodás kori barátság, ami valahol 16 éves korunkban szakadt meg), és megyünk hozzájuk a hétvégén Jeruzsálembe.

Yulia és az internet

Tegnap este kopogtattak az ajtónkon, a szomszéd Mária jött át egy nővel, aki mint kiderült Yulia a koordinátorunk, aki beszél angolul és kérték hogy fordítsak. Felvette az adatainkat (már lassan tényleg kívülről fogom tudni), feltette a szokásos kérdéseket, és hogy mit intéztünk el eddig. Mint kiderült ő épp vakációzott, ezért segített nekünk Viktor, aki innentől nem a mi segítőnk (csak kisegítő segítő volt :)). Mondta, hogy reggel akkor visz minket a Macabi egészségbiztosítóhoz, Máriát meg a Clalitba, illetve szólt, hogy visszahív majd engem, a pontos időponttal. Fel is hívott mondta, hogy menjünk mi 9-re, Mária meg ahogy akkor értettem 9:50-re. Reggel aztán újra csörgött a telefonom, mert szegény 8:20-at mondott a Máriának, aki így majd csak holnap tudja ezt elintézni,szerencsére lazán vette, nem siet.
Yuliával elindultunk ügyet intézni, na ő teljesen más mint amit itt megszoktam, nagyon profin intéz mindent, gyors, hatékony, beszél 4 nyelven, a tökéletes koordinátor. A Macacbiban kiderült az alap biztosításunkban amit most fél évig ingyen kapunk minden benne van, az extra biztosítás csak magán, vagy külföldi kórházra, a specialista professzorokra vonatkozik. Ja és van valami vizitdíj is ezen felül ami a házorvosnál 9 sékel a szakorvosnál 25 sékel lesz, de a számlát be kell vinni a Macabiba és akkor visszatérítik Azt már nem értettem pontosan, hogy az egészet, vagy csak egy részét , mert közben annyira lebetegedtem  hogy a délelőtti ügyintézés, egy hosszú lázálomnak tűnt. Mikor végeztünk a papírokkal és rendelkeztünk, hogy minden egészségügyi kiadásunkat bankon keresztül rendezünk, lementünk átvettük a tb kártyánkat. Ja igen, ez az egyik legnagyobb biztosító Izraelben de semmi, de semmi nincs angolul, egészen elképesztő (ja persze oroszul minden van nyííílvááán)!
Ezután bementünk a Polgármesteri hivatalba, ahol amúgy a koordinátorunk dolgozik, lemásolták a papírjainkat, és még tb ügyintézés közben Yulia kiderítette nekünk, hogy ki a legjobb orvos és most itt be is jelentett minket december 30.-ára. Kaptunk egy egy alkalmas belépőt az uszodába (ahol van konditerem és jakuzzi is :)), 50% kedvezményre jogosító kártyát színházjegyre, (kár, hogy nem beszélek sajáthéberül, de ha optimistán nézzük egy év múlva már talán fel tudom használni) egy angol nyelvű brosúrát a városról,  és egy héber nyelvű program kalauzt. és elbúcsúztunk Yuliától, és haza indultunk. Illetve először a bankba, mert közben kaptunk egy sms-t (héberül nyilván  de Yulia lefordította), hogy megjött a bankkártyánk. A bankban szerencsére a terminál angolul is beszél, így kaptunk sorszámot, vártunk kicsit és fél óra múlva már bankkártya tulajdonosok lettünk. Hazamentünk, és én egy neocitrán ledöntése után, bedőltem az ágyba, mint egy zsák krumpli, és aludtam háromnegyed háromig, mert 3 ra mini héber órára kellett menni. Na az egy élmény volt, tök betegen, 4 nyelven. Ludmilla tartotta, először elmondott valamit héberül amit ügye meg kéne tanulni, aztán mondta oroszul, aztán angolul (na eddigre nekem már frankón fogalmam sem volt, hogy mit mondott héberül, még ha ismertem is a szót), és én Máriának fordítottam magyarra. Aztán megpróbáltam leírni amit Ludmilla mondott amit megpróbált rólam lemásolni Balázs és Mária, de mivel nem lehet olvasni az írásomat két oldalról döfködtek, hogy mégis mi lópikulát írtam oda (neem nem oda, odaaaa). És nem értették mi a bajom, amikor kicsit feszült lettem az óra végére.
Ja igen míg én aludtam, bekötötték a netet, amihez mondták Balázsnak, hogy be kell telefonálnia felhasználónevet, és jelszót kérni. Szólt is lent Ludmillának, aki csak azt mondta, jó akkor hívjuk fel őket, de mikor a Balázs lement már nem volt sehol a szomszéd fia nem bizonyult lelkesnek az ügyintézést illetően, így a német lányt Tal-t kértük meg, hogy segítsen úgy is mindig mondja, mennyire unatkozik. Át is jött majd elkezdődött egy elképesztő kálvária.
Először felhívtuk az a számot ahol a netet előfizettük, ott hosszas várakozások, és rengeteg adat közlése után kiderült, hogy az egy dolog, hogy ők bekötötték nekünk az internetet, de ők csak a kábelt adják (na ezt nem is értem), és kell egy másik előfizetés ahol a kódokat adják és nekik kell fizetnünk az internet használatáért (amúgy mindkét cégnek ugyan az a neve, szal ezt végképp nem értem). Ezután felhívtuk az internet szolgáltatót, hogy megtudjuk a kódunkat, ehhez körülbelül 3 embert kapcsoltak, azoknak Tal egyesével újra elmondta mit szeretnénk, személyi szám, telefonszám (a végére Tal kívülről tudta az összes számot), mire végre valaki megadta a várva várt kódokat, és közölte, hogy az internet így további 49 sékel (90 sékel, hogy van kábelünk) havonta, megvárta, hogy működik-e a net, ééés megdöbbentő fordulat: nem működött. Újabb 3-4 ember kapcsolása, újabb adatok felsorolása és probléma újra és újra elismétlése után, kiderült hogy az első faszi lehagyott egy kódot amit a felhasználó név elé kell írni (amit Balázs választott), és lám 1 óra kemény munka után hármunk ovációját kísérve lett net (SZENT NET). Így remélem este már szuper széles sávon beszélhetek legkedvesebb családommal.

Mostantól december 30-ig béke van, minden el van intézve.

A szocmuki

Ma reggel nagy nehezen fél 8-kor felkeltem, mert még csütörtökön azt mondta Ziona (ő a Merkaz Klita azaz befogadási központ vezetője, olyan igazi Nagy Anya, akinek most kb. 400 gyereke van), hogy vasárnap Viktor (a projketorunk) elvisz minket a Biztosítóba, hogy megkapjuk a TB kártyánkat. Mikor lejöttünk kiderült, hogy időpontunk van az itteni szociális munkásnál, közölték 10-re menjünk vissza (nesze neked korán kelés). Mondták nem lesz gond lesz angol fordítás. Vissza is mentünk, egy nagyon aranyos kislány a szocmunkás, és Ludmilla (aki szintén itt az egyik segítőnk, és tud is angolul, amúgy nagyon orosz). A kislány beszélt héberül, Ludmilla fordított nekünk, majd mikor én angolul elmondtam a választ a kislány szépen szorgosan írta, mert  mint kiderült ért angolul, de nem beszél. Pont mint Balázs, aki nagyon viccesen kommunikál angolul, kulcsszavakat mond, a többit reméli, hogy kitalálja a másik :) (nem beszél kerek mondatokban hiszen kocka). A kislány mindent szépen kikérdezett, miért aliyáztunk, mit csináltunk otthon, mik a terveink, vannak e itt rokonaink, otthoni kontakt, anyagilag rendben érezzük e magunkat, egyéb ilyesmi. A végén meg mi kérdezhettünk, és kiderült, hogy nekem majd el kell végeznem valami kurzust, hogy itt szocmunkásként dolgozhassam amit majd segítenek elintézni, illetve ami a legjobb, hogy kiderült egy egy éves felkészítő kurzus és vizsga után Balázs mehet a Technionra tanulni (ez maga a csoda!!!!). Na, hát nem ez a lehetőségek hazája?
Jaigen, végül sem Zionát sem Viktort nem találtuk meg, így a Tb kártya holnapra marad, reméljük holnap már itt lesznek. Így mivel egy csomó időnk felszabadult, elmentünk shoppingolni, vettünk szöget és kalapácsot a képekhez, füzetet és tollat a tanuláshoz, pirítós sütőt, hogy ehető legyen a kenyér, és egy szendvics sütőt ugyan ezért. Amúgy Balázs tegnap este kitalálta, hogy serpenyőben is lehet szendvicset sütni, de azért ez így kényelmesebb lesz. Megnéztük mennyibe kerül egy kis sütő (drága, de nem megfizethetetlen), néztünk polcot, találtunk is egy megfelelőt, de azért még nem sietjük el a berendezést. Ráadásul vásárlás közben hívott minket az internet szolgáltató és kedden bekötik a netet (ÉLJEEEEEENNNNNN!!!!) Végül gyorsan bedobtuk az bank papírokat a mobil szolgáltatóhoz, ahol Fatima nagyon kedves soron kívül átvette, és egyből elkezdett héberül dumálni, majd, röhögött, hogy bocsi, elfelejtette, hogy nem beszélünk ivritül (ez szerintem jó jel, ide illünk)

Mikor hazaértünk realizáltuk, hogy kaját kell venni, így megint elmentünk az orosz boltba, olyan fura, ott valahogy annyira otthonosan érzem magam, pedig én aztán nem ebben nőttem fel, de mindenki nagyon kedves, és lehet mindeféle finomságot kapni,vettünk is egy csomó fajta olajbogyót, meg nagyon finom kis savanyított gombát (isteni), orosz tőkehalmájat (na azt most fogjuk megkóstolni, majd beszámolok), mert annyit hallotam régen, hogy az milyen jó volt. De a héten végig kóstoljuk a füstölt halas pultot az tuti :), valami mennyeien néznek ki, ahogy ott figyelnek mindenféle méretben és alakban.

És mivel már hihetetlenül kimerültem elmegyek enni, és aludni.

Megérkezés, első napok

A repülőutat teljesen végig aludtam, csak arra emlékszem, hogy felszálltunk, aztán már felébresztenek, hogy leszállunk. A repülőből kiszállva szinte az első sarkon várt minket a magyar aliya ügyintézőnk akivel elmentünk útlevelet ellenőrizni, majd vissza az ezüst színű telefonhoz (ami egy becsapás, mert nem is ezüst színű, csak a kerete az, amúgy fekete modern snassz telefon. Teljesen másképp képeltem :)). Lejött egy fiatal lány, és mondta, hogy a régi reptérre fognak minket átvinni, a segítőnk ennek nem örült, mert ez hosszabb ügyintézési időt jelent. Kicsit szomorú is voltam, hogy hogy akkor most több mint 3 órán át várhatunk. Átvittek minket busszal. A régi reptér nagyon klasszul né ki, igazi „retro” élmény volt. Felmentünk az irodába, ahol lehetett kávét inni, szendvicset enni, és mire megettünk, megittunk mindent már szólítottak is. Egy igazi orosz banyácska volt az ügyintézőnk, aki általában nagyon kekec, de velünk nagyon kedves volt :). Itt csináltak rólunk fényképet (ami kész szerencse, mert ugyan előre szóltak, ennek ellenére a Balázsnak elfelejtettünk képet csináltatni, az enyém meg a bőröndben maradt :)), majd elkészült a Teudát Olé bevándorló igazolványunk, amivel mindenféle kedvezményre vagyunk jogosultak, például 40%-al olcsóbban tudunk autót venni ami nagyon király :D, megcsinálták az egészség biztosításunkat, és kaptunk egy csomó pénzt :). Kaptunk egy 200 perces sim kártyát is amit sajnos nem tudtunk használni, mert a telefon valamiért nem szerette. Ezek után tovább kellett menni a kézbe kapott fényképpel és egyéb iratainkkal a másik irodába ahol a személyit csinálják. Ez előtt a segítőnk gyorsan kiválasztotta azokat a papírokat amikre szükség van, hogy gyorsabban menjen minden. Mi a gonosz (rasszista) ügyintézőhöz kerültünk, aki velünk megint csak nagyon kedves volt, mivel én szuper vagyok (azon kívül, hogy nem engedte a segítőnknek, hogy a házassági kivonatunk fordításáról fénymásolatot csináljon, amin eléggé ki is akadt. 6-ra kész is lettünk ami körülbelül 3 óra ügyintézés. Mi kb. úgy éreztük, mintha repült volna az idő, mindig történt valami nem volt nagyon holt idő.

Mire végzetünk már Izraeli állampolgárként mentünk ki a reptérről :), olé chádásként. 

Mikor végeztünk elmentünk a csomagjainkért amik ekkor már több órája keringtek. Illetve a csomagtér különböző pontjain voltak elszórva, szólva vadásztunk egy kicsit, mire minden meglett. Kicsit aggódtunk a tévé miatt, mert furán zörgött, de én optimista voltam, illetve annyira fáradt voltam, hogy már egyáltalán nem érdekelt. Hívtak nekünk Taxit és 9-re már a lakásban is voltunk. Kipakoltunk, aztán aludtunk. Másnap egy itteni segítő elvitt minket a Bankba ügyet intézni, de szerencsére van egy magyar egy testvérpár és az egy egyik nőnek a fia itt katona. Na az ő legjobb barátja is kísért minket és folyamatosan fordított, ami nagyon megkönnyített mindent. Szóval meglett a bankszámlánk, amivel bementünk a minisztériumba, hogy utalni tudják a pénzünket. Ott is gyorsan elintéztünk mindent. Hazajöttünk kaptunk ebédet, még intéztünk ezt azt a lakással kapcsolatban, majd elindultunk telefont szerezni. Először picit megijedtünk, mert aki a sorszámnál segített nem beszélt angolul, de szerencsére volt egy tündéri ügyintéző aki igen, és gyönyörűen beszélt angolul. Végig nagyon segítőkész volt, kikeresett nekünk egy olcsóbb csomagot, hogy tudjunk Magyarországra is telefonálni, mindent nagyon alaposan elmagyarázott, hogy biztosak lehessünk benne, milyen szerződést kötünk. Közben végig kérdezgetett minket, hogy honnan jöttünk, miért jöttünk, teljesen meglepődött, hogy van olyan, hogy magyar nyelv :). Majd több ügyintéző is fel-fel bukkant, és kérdezett tőlünk, és mondták, hogy milyen aranyosak vagyunk. Meg mondták, hogy Karmiel milyen szuper kis város. Legközelebb, be kell vinnünk még egy papírt, már közvetlenül mehetünk ehhez a lányhoz.

Szóval a második nap estére meglett: állampolgárság, személyi igazolvány, egészségbiztosítás, bankszámla, pénz, lakás, telefon előfizetés (Samsung Galaxy SIII :D), internet előfizetés (amit majd hétfőn kötnek be). Hihetetlennek tűnik, hogy ennyi idő alatt ennyi mindent el lehet intézni.

Ma elmentünk bevásárolni, és megnéztünk egy szupermarketet, amit az Orosz közvetlen projekt vezetőnk ajánlott, ami mily meglepő egy igazi orosz bolt, mindent lehet kapni, kolbászok, szalámik, tengeri herkentyűk, disznó hús, igazi hentesek akik legnagyobb meglepetésemre szuperül beszélnek angolul :), orosz eladók, hihetetlen, mondtam is hogy lehet, rossz gépre szálltunk :D. Most akkor Izraelbe aliyáztunk, vagy Oroszországba?

Az egyetlen tragikus dolog, a kenyér, az valami borzalmas, most ebben az orosz boltban találtam egy aránylag ehetőt, de egyenlőre csak csomagolt kenyeret találtam, ami brutál szar :(.

Viszont, jó hír nekem, hogy nagyon sokféle diabetikus üdítő van, ami otthon alig van.

Az orosz fickó mondott valami piacot is, de azt nem találtuk, majd még kérünk pontosabb infót, mert azért az nagyon jó lenne. Ezekben a boltokban a zöldség-gyümölcs választék nem elégít ki :)

A lakás, nekem pozitív csalódás volt, mert mégsem egy hanem másfél szobánk van, amerikai jellegű konyhával. Nem mondom, hogy egy palota, de lakni jó lesz, és már tervezzük, hogy fogjuk berendezni, hogy igazán élhető kis fészkünk legyen.

Nagyon gyorsan meg kell tanulni a nyelvelt, nagyon idegesít, hogy nem tudok beszélgetni, és nem értem, mit mondanak körülöttem. De mint tegnap megtudtuk január 6-án kezdődik az ulpán (nyelviskola), addig szabadok vagyunk, ami most épp nem akkora öröm, mert folyamatosan esik az eső, és itt az eső összes módozata van egy nap alatt, a szitálástól a dézsából öntésig, és ez váltakozik óránként.

De egyenlőre minden hihetetlenül jól megy, és mindenki nagyon kedves,mindenki segít.