2015. április 16., csütörtök

A konyhában a helyem


A legutóbbi írásom óta, egy hirtelen fordulattal, új munkahelyem lett. Szóval, az úgy volt, hogy igazából, már kicsit szenvedtem a pénztárban, főleg a műszakok időbeosztása miatt, az esti műszak fél éjfélkor ért véget, a reggeli műszak fél nyolckor kezdődött, ezért aztán állandóan fáradt voltam, senkivel sem találkoztam, és mivel én voltam az aki sose panaszkodik, és halk szavú, én kaptam a legrosszabb beosztásokat. Az utolsó időkben az összes hétvégén dolgoztam – ami ugyan jó pénz, de nekem, van egy fura becsípődésem, hogy inkább a Balázzsal szeretnék lenni, mint plusz pár sékelt keresni óránként, tudom nem vagyok beszámítható. Az utolsó beosztásomat, amikor megkaptam, konkrétan elsírtam magam, mert a teljes Pészachi ünnepeken dolgoznom kellett volna, amikor a Balázsnak végre volt egy csomó szabija. És ekkor csoda történt, egy itteni magyar lány ismerősöm kiírta a Facebookra, hogy szakácsot keres, először nem mertem jelentkezni, gondoltam, ez is biztos, kora reggeltől késő estig, fizikai munka, szar fizetés, de másik oldalon, meg tudtam, hol van ez a kávézó, és milyen emberek dolgoznak ott, és Balázs is unszolt, hogy legalább kérdezzem meg, mik a feltételek. Naszóval írtam egy üzenetet, hogy esteleg érdekel a munka, de mikor kezdődik a műszak, Melinda vissza írt, hogy 7:45, mire én hogy az sajnos nem az igazi, erre válaszolt, hogy van délutáni műszak is, mindent meg lehet beszélni, kérdeztem hány órás egy műszak, mondta, hogy kb 6-7, mennyi az órabér, bőven több mint amit épp keresek. Szóval végül ott álltam, egy tényleg vissza utasíthatatlan ajánlattal, csak épp még valahogy fel kellett mondjak, és itt jöttek a gondok. Elkezdtem utána kérdezni, hogy mégis hogy megy itt, ez, mennyi a felmondási idő, meg ilyenek, majd rájöttem, hogy basszus, nincs is szerződésem, illetve nincs meg nekem, mondanom sem kell, totál pánikba estem. Így aztán másnap bementem dolgozni, és délután hivatalos dolgokra hivatkozva elkértem a szerződésem és mindene egyéb iratomat, megkaptam mindent lefénymásolva. Annyi volt benne, hogy minden a törvények szerint értendő. Másnap bementem, és délután fel is mondtam, mire a főnököm közölte, hogy két hét a felmondási idő – itt sokkot kaptam, mert kb. másnap kellett volna kezdenem az első próba napon – de nem mondtam semmit, azt mondtam rendben van, gondoltam, majd maximum beteget jelentek. DE ekkor elkezdtem után keresni a neten, és láss csodát, megtaláltam a törvényeket angolul, és több portált is ami kivonatozva a fontosabb dolgokat megírta, hogy az első 6 hónap alatti felmondás esetén, minden hónap után egy nap a felmondási idő, nekem a 3 hónap után 3 nap – háháháhá(!). Már csak meg kellett találnom az eredeti héber szöveget, be is írtam több fórumra, hátha valaki tud egy linket dobni, de közben azért én is kerestem, és mire bárkitől választ kaptam volna, meg is találtam. Közben felhívott a héber tanárom is, hogy miben tud segíteni, és mondjam el mi a szitu – teljesen meghatódtam, ez a srác a világ legcukibb embere, mondta, hogy szívesen beszél a főnökömmel is, ha kell, meg elküldi a törvényt, de mivel már megtaláltam erre nem volt szükség. Írtam egy üzenetet a főnökömnek, a törvénnyel, és másnap bementem dolgozni, egész nap, egy szót se szólt, én már a teljes ideg összeomlás szélén remegve dolgoztam, majd mielőtt haza mentem volna lehívott és mondta, hogy teljesen igazam van, 3 nap és ő nem akar engem vissza tartani és csak azért mondta a 2 hete, mert ő így tudta. Majd elmondta, hogy én voltam a legjobb munka erő, és vákuum lesz nélkülem a boltban, és ha kell később munkahelyen referencia, adjam meg a számát bárkinek és sok sikert, ott álltam megszeppenve, teljesen meghatódtam. Másnap minden kollégám oda jött, hogy mennyire fogok hiányozni, egy lány akivel a legjobb kapcsolatom volt, teljesen kiborult, hogy egyedül hagyom, és ezt nem tehetem vele, de persze, sok sikert kíván, meg drukkol nekem. Nem is tudtam, hogy ennyire szerettek, de persze nagyon jól esett. Azért, hogy ne legyen ilyen szép minden, az egyik nagy főnök bejött még az utolsó előtti napomon, és könyörgött, hogy még legalább a pészachot vállaljam be, mert nincs elég emberük, és legyen bennem emberség, vagy fél órán át beszélt nekem, a végére már tényleg nem érzetem magam embernek, olyan lelki zsarolást kaptam, hogy konkrétan egész hátra lévő délután próbáltam össze szedni magam, annyit mondtam neki, át gondolom, de persze tudtam, hogy ez lehetetlen. Másnap szerencsére a főnököm szóba sem hozta a kérdést, csak újra sok sikert kívánt. Az utolsó két napomon amúgy már két helyen dolgoztam, délelőtt pénztár délután konyha, jó fárasztó volt, de éreztem, hogy a helyemen vagyok – mondta is mindig a Balázs, hogy a konyhában a helyem... - és tényleg, lehet, hogy műszak végére mindenem fáj, de minden percét élvezem, ráadásul, lehetek kreatív, lehetnek ötleteim (millió van), nagyon jó fej a társaság, és imádok főzni, sütni, és itt minden sütit mi csinálunk. Eddig főleg délutáni műszakban voltam, ami nagyon kellemes, nincs sok rendelés, de van sok főzés, levesek, sütik, szószok, shaksuka, amiket előre nagy mennyiségeben meg kell csinálni.




A héten főztem egy isteni narancsos-édesburgonya levest, ami bevallom őszintén nekem nem ízlett igazán, és jól el is kámpicsorodtam, hogy pont most rontok el egy levest, mikor én leves bajnok vagyok. Nade aztán bejött a főszakács, neki ízlett, szóval tettem még bele kis csilit, hogy legyen még egy csavar és reménykedtem... Másnap reggel kaptam egy sms-t hogy óriási vagyok ezzel a levessel, mindenki imádja! Majd mikor már én is bent voltam, a főnöknőm jött vissza egy üres leveses tányérral és mesélte, hogy egy nőnek még maradt egy kanál leves a tányérjában, mikor el akarta vinni, erre a nő rácsapott a tányérra, hogy nehogy elvigye, neki még maradt egy pici! Hát ilyenkor érzem, hogy ezért érdemes élnem. Tegnap meg vittem, egy isteni kókuszos-fehér csokis kekszet kóstolóba, mert szeretnének majd kávé mellé kekszeket, annak is óriási sikere volt, ha lett volna bent alapanyag, már süthettem volna nagy mennyiségben.













Öröm, boldogság! És boldogan éltek míg meg nem haltak, meg ilyenek!













That's all folks !





képek a kávézóról:
Az épület amiben van:

Bejárat

Kert:


Belülről: