Maminti...

A mostani eltűnésem oka a vállalkozásom beindítása volt, de meg lett az eredménye! Szóóóval most már leleplezem mindenki előtt, hogy mire is készülök. Az úgy volt, hogy sokat agyaltam azon, hogy mégis milyen munkát tudnék kitalálni, ami miatt nekem, néha vagy inkább gyakrabban pár napot Budapesten keljen töltenem. Volt egy másik problémám is, miszerint nem találtam itt olyan használt ruhás boltot, mint amikbe Pesten jártam, és imádtam őket. Így amikor az egyik alkalommal a Renoválásban vásároltam, jött az ötlet, hogy akkor én csinálok magamnak egy ilyen boltot. Sokáig csak halogattam az egészet, valahogy nem volt merszem belevágni, de aztán két beszélgetés barátokkal végül meghozta a bátorságom. Ezután elkezdtem kutatni a forrásokat, honnan szerezzem be ruhákat, ahogy írtam is már, utána néztem, hogy kell itt bizniszt indítani, és voltam a MATI-ban, ami első körben nem volt sikeres. Nade második alkalommal, egy szuper cuki pofa hívott fel, hogy akkor ő lesz majd a mentorom, és a felsége is magyar, és akkor találkozzunk.

Az első alkalom is sok hasznos infót kaptam, és még több házit, amit lázasan készítek, mert azt mondta nem segít ha lusta vagyok, nem szereti a lustákat, mindezt úgy, hogy a lusta szót szigorúan magyarul mondta - nagyon vicces volt- és hozzá tette, ha lusta leszek, akkor nem segít.:)

Szóval most épp marketing stratégiához elemzem a piacot, nem kis munka, de érzem, hogy meeg leeesz az eredménye.

Miután kiderítettem az összes létező nagykereskedést Magyarországon, augusztus végén haza repültem.

Na jó ez azért nem volt ilyen egyszerű, mert én szépen elkezdtem szorongani, hogy nincs elég olcsó jegy, és nekem muszáj augusztus végén elkezdenem a bizniszt, vagy minden összeomlik. Na hogy ez honnan jött, azt már nem tudom pontosan, de teljes letargiába voltam, és már ott tartottam, hogy oké akkor távolból irányítók, miközben én itt lerágom a tíz köröm, hogy most akkor mi lesz, meg hogy, szóval bekerültem a szokásos szorongó spirálomba remegve. Végül a terapeutám - aki nélkül már nem is tudom mihez kezdenék - rávezetett, hogy talán nem a dátumon fog múlni, és megmutatta, hogy augusztus végén már szuper olcsó jegyek vannak. Így hát, ezen felbuzdulva, és újra a tettek mezejére lépve, megvettem a jegyet, irány Magyarország.

Na nem mintha ne maradt volna még min szoronganom, anélkül nem élet az élet. Az egyik nagyker például a világ végén volt Tiszakanyárban, szóval kellett egy autó, és ráadásul a jogsim másfél éves, és vezettem eddig 3 napot. Na de aztán felfogadtam közben ügynökömül a kedvenc. legjófejebb, legszórakoztatóbb álnénikémet, aki megnyugtatott, hogy majd ő segít, és a régi kedvenc főnököm felajánlotta az Egyesület kocsiját kölcsönbe, így már minden készen állt.

Szerencsére első körben csak Pécelig kellett mennem, addig kicsit gyakoroltam, az amúgy csodálatos automata Ford-al, amit amúgy isteni volt vezetni.

A péceli nagyker szuper volt, megnéztük a ruhákat, minden stimmelt, a vezetője is nagyon jófej volt, és még Sanyi a kutya is bejöhetett, de azért úgy gondoltuk lemegyünk Tiszakanyárba is. Hát ez a Tiszakanyár érdekes élmény volt, meg 600km vezetés is, de tény, hogy sokat fejlődtem közben. Nade a gyár, hát az egy egész szociológiai doktorit megérdemelt volna, ahogy a kedves munkás lányok, mint valami biorobotok libasorban kivonultak dohányozni, meg vissza.

Na itt már nem látták szívesen Sanyit a kutyát- nagy mínusz pont - de engem tényleg úgy kezeltek, mint egy Izraeli üzlet asszonyt, ami nagyon megdöbbentő élmény volt, pláne, hogy kb. úgy éreztem magam 300 km után, mint akit megrágtak és kiköptek, de ez állítólag nem látszott, és jól kezeltem a helyzetet.

Ámde a ruhák nem olyan voltak, amire számítottam, és itt nem is válogatják külön őket, férfi-nő, vagy egyéb alkategóriákba, ami nekem nagyon jó, és a ruhák nagy része inkább az 50-es titkárnőknek való, mint a Tel Avivi hipsztereknek. Í

gy hát vissza indultunk, bár közben még ebédeltünk, egy teljesen kihalt étterembe, ahova először nem akarták beengedni Sanyit , de végül mivel nem volt más vendég, megkönyörültek rajtunk. A kaja elfogadható volt, de elég éhes is voltam.

Másnap tehát vissza mentünk Pécelre megvenni az árut, aztán vissza vittük a kocsit, vettem bőröndöt meg tengerész zsákot a ruháknak, bepakoltam, és elmentem bulizni a Barátaimmal, ha már ezért találtam ki a bizniszt. Másnap mielőtt vissza repültem, még elmentem a Vásárcsarnokba, és minden maradék pénzem húsra költöttem. 

Szóval most itt állok már minden ruhával, pénteken volt egy szuper fotózás, nagyon jó hangulatban, és nagyon jó végeredménnyel amit már meg is lehet nézni a maminti oldalon vagy a facebookon. Ja igen végül Maminéi Fasahion lett a bolt neve, még nem tudom mennyire lesz ez a név itt sikeres, de nekem tetszik, és kész.

Pénteken lesz a nyitás, kicsit késve kezdtem a reklámozásba, de az első napot inkább próba napnak fogom fel, hogy lássam, kicsiben mikre kell figyelni.

Szóval drukkoljatok nagyon, és aki tud jöjjön el!!!

A nagy csoportkép a fotózás végén :)