És mégis forog a föld... a karrier körül

Fantasztikus előrelépés történt a héten, miután már elkönyveltem, hogy a régi tudásom itt mit sem ér, és nem is tudom megint mi leszek ha nagy leszek. A héten jelentkeztem először egy bölcsibe, de ott közölték nincs elég tapasztalatom, és mivel mindezt héberül beszéltük, erre jól lefagytam, és nem tudtam kivágni magam, de végül is legalább gyakoroltam. Majd a jó kis felsülésemet el is meséltem a suliban, meg épp amúgy is munka keresés és ilyesmi volt a téma, ki mivel foglalkozik ilyesmi, és mindenki tök lehurrogott, hogy miért lenne ez elveszett tudás, és hogy miért jelentkezem minden szimpatikus helyre, majd max. nem hívnak fel - mert elmeséltem, hogy találtam egy szuper szociális munkás meg emberi jogi ernyő szervezetet ahol van egy lista ahol önkénteseket keresnek - sőt a szuper jófej tanárom ajánlott még egy munkát szociális területen, amit a facebookon hirdetett egy haverja. Szóval másnap miután még egy bölcsibe jelentkeztem, csak nem vették fel a telefont, unalmamba, minden szimpatikus helyre elküldtem az önéletrajzomat, plusz az ajánlott helyre is. Egy másfél óra múlva cseng a telefonom, hogy megkapták az önéletrajzomat, és milyen szuper, csak épp buszon ültem semmit nem értettem, megbeszéltük 1 körül visszahív. Közben Balázzsal megebédeltünk, és mondtam, hogy hívtak, de fogalmam sincs honnan, de az egyik lehetőség egy női szervezet, ennek drukkolt a legjobban. Ebéd után kerestem az utcán egy csendesebb padot és remegő lábakkal vártam a hívást.
A női szervezet volt (!), a nevük magyarul k.b. női erő ( Women's Spirit - Ruach Nashit) bántalmazott nőknek segítenek, nem csak krízis intervencióval, menekítéssel, vagy elhelyezéssel, hanem komplex programmal, amiben van coaching, mentor program, vállalkozás indítási segítség, munka keresési segítség, hazatartási költségvetés és pénz kezelési kurzusok és még sok más.
Egy nagyon édes nő Amy hívott, hogy el sem meri hinni,, hogy én tényleg csak úgy önkéntesnek jelentkezem egy ilyen hihetetlen önéletrajzzal, és nekik órási szükségük lenne valakire aki tud valamit az EU-s pályázatokról, és csatlakozzam a pályázat író csapathoz, elküldte az összes anyagot magukról közben, és akkor ha átnéztem hívjam vissza hogy megbeszéljük. Lettem a telefont, és csak vigyorogtam, és nem hittem el, hogy most tényleg azt csinálhatom, amihez értek, és van jövőm, és egy ilyen csodálatos helyen dolgozhatok, még ha csak önkéntesként is, lesz ebből majd munka is. Persze ahogy átolvastam mindent, elkezdtem kutatni a neten, az épp elérhető pályázatok után, és találtam is egy csodálatos pályázatot, de sajnos másnap lejárt, hát lesz majd másik, kicsit azért szomorú voltam. Olyan szép lett volna ha még ez is bejön. Na de akkor fel is hívtam Amy-t és megbeszéltük, hogy csütörtökön leülünk beszélni, ez a találkozó is nagyon lelkesítő volt, mindenki akivel sikerült találkoznom, nagyon szimpatikus volt, megbeszéltük, hogy egyenlőre napi 4 órában dolgozom, ha találok pályázatot akkor arra az időre teljesen elérhető leszek, és 3 hét múlva újra leülünk, hogy hogy érzem magam, és mennyire időben gondolkodom, (3 hónap vagy 6 hónap).
És ami még mindenek felett szuper ebben a munkában, hogy nem mindenki beszél angolul, úgyhogy végre napi szinten tudom majd használni a héber nyelvet, és fél év alatt normálisan megtanulok végre angolul is, mert még soha nem volt olyan munkahelyemen ahol használhattam volna a nyelvet, szóval habár pénzt nem kapok a munkámért, úgy érzem annál sokkal többet kapok majd.
Eközben véget ért a bét (B) szint a nyelvsuliban, és jövő héten kezdjük a gimelt, ami már a középfok, nagyon jó érzés, voltak pontok az elmúlt pár hónapban, amikor nem éreztem úgy hogy idáig eljutok.
Ja és a szint befejezését megünnepeljük, lesz buli hétfőn, amire mindenki hoz valamit a saját országa konyhájából, nekem mondjuk nem volt választásom, ragaszkodtak ahhoz, hogy gulyást vigyek, legalább nem kell agyalnom rajta, de azért meglepinek viszek még mini szilvás gombócot pirított mákkal, ne csak a szokásos kicsit uncsi gulyás jusson mindenkinek az eszébe.
Akkor most megyek le napozni a tengerpartra!
Az Élet szép!

Ja és megvettem az első két héber könyvemet, ezeket fogom most olvasni:
Egy nagyon kedves lány ajánlotta őket a könyvesboltban.