Bürokrácia te édes!

A szomorú események, után, immár testileg gyógyultan, megpróbálom a napokban a rengeteg elmaradt ügyeinket elintézni. Az első utunk a bankban volt bár ezt igazából már egy hónapja kezdtük elintézni, és itt ért az első meglepetés, illetve itt értettem meg, hogy miért mondta O., hogy bankot kell váltanunk. naszóval, az itteni bankrendszer nem kicsit érdekes, ugyanis, itt minden bankfiók, egy külön "branch" (nem tudom mi ez magyarul, de a lényeg, hogy ugyan, ugyan annál a banknál maradtunk, mégis máshoz kerültünk) tehát új bankszámlaszám, új bankkártya, nincs közös adatbázis, még akkor se ha csak egy utcával arrébb mész, nemhogy még egy ne adj isten egy másik városba (!), éljen a high tech országa! Nade ez eltartott egy bő hónapig, mire levelezte a két branch, hogy akkor mi mostantól itt és nem ott, és szóltak, hogy menjünk be majd a miszrad klitába, mert ott akkor most át kell írni a számlaszámunkat. Mondjuk a bankrendszer másik fura érdekessége, hogy a bankkártya sem kapcsolódik közvetlenül a számlához, hanem ez egy hitelkártya, aminek a  fedezete az a pénz ami havonta a számlára jön, és ez alapján adnak egy limitet, amennyit egy hónapban a kártyáról le tudsz venni, nade ez a limit egyenlőre a saal klita alapján van beállítva, és mivel bankot váltottunk, még 2 hónap mire módosítani lehet, hogy lássák ebben a branchban, mennyi jön be, (ááááááááááá), tehát hiába van mondjuk a számlánkon akár 10 ezer sékel, mi egy hónapban max. 4000 sékelt tudunk felvenni, persze be lehet menni a bankba, és személyesen felvenni, kösz.
Ma be is mentem a miszrád Klitába, hogy azzal a cetlivel amit a bankból kaptam, amin rajta van az új számlaszámunk, frissítsék az adataimat, de az ügyintéző közölte, hogy ez a cetli nem jó cetli, adott egy forma nyomtatványt, hogy ezzel slattyogjak be a bankba, töltessem ki, pecsételtessem le, írjam alá, és akkor átírják, (amiben az a  a legjobb, hogy mikor egy hete a címemet frissítsem, azt mondták, hogy csak egy bármilyen banki papír kell, amin rajta van a számlaszám, és akkor nem adtak semmilyen forma nyomtatványt).
Innen lementem az első emeltre a Miszrad HaStudentimbe (kb Diák iroda), ahol az új olék ingyenes egyetemi oktatását intézik, és én azt hittem, a diploma honosítást is, itt megtudtam, hogy öreg vagyok, és már nincs ingyenes egyetem nekem, és azt is, hogy hol tudom a diplomámat hitelesíteni, illetve majd ugyanitt kaphatok listát azokról az alapítványoktól, ahova ösztöndíjért lehet pályázni, meg felhívták a figyelmem, hogy szakmai képzésre (k.b. mint Mo.-n az okj) , ingyen mehetek. Na akkor vissza menetem a Miszrad Klitába, hogy legyenek oly drágák, és adjanak már egy listát, hogy mit is lehetne tanulni, erre a recepciós csaj, aki nem volt az a megtestesült Izraeli kedvesség, közölte, hogy hááát ahhoz jól kel beszélni ivritul, mondom, ezt gondoltam, ezért is járok ulpánra még mindig, hogy megtanuljam a nyelvet, de szeretném, tudni, hogy utána mik a lehetőségeim, ezt végül is megértette, és adott egy időpontot a személyes ügyintézőmhöz szeptember 15-re, és majd ő elmondja, mik a lehetőségek, de azért nem értem, miért nincs erről egy egyszerű lista.
Na innen leszaladtam Balázshoz, hogy együtt ebédeljünk, majd újult erővel nekivágtam a polgármesteri hivatalba, hogy elintézzem az arnona kedvezményünket (az arnona az ingatlandó, és az első 2 éveben lehet igénybe venni egy évre, és akkor 90%-át visszakapjuk havonta), bementem, nagyon gyorsan bekerültem az ügyintézőhöz, aki közölte, hogy neki kell egy igazolás arról, hogy Karmielben nem vettük igénybe ezt a kedvezmény, ehhez menjek be a Karmieli polgármesteri hivatalba, pecsétes papírért, mondjuk hogy mi a tökömnek van az nyamvadt olé igazolvány, amibe elvileg az igénybe vett kedvezményeket pecsételgetik azt nem tudom, és azt sem értem, miért nem lehet egy faxot kérni Karmielből, amikor itt mindent faxon intéznek (esküszöm ezek szerelmesek a faxba). Meg sikerült elintéznem, hogy újra kezdhessem az ulpánt, mert három hét kimaradás, a második hét után, már bepótolhatatlan, szegény ügyintézőt sikerült zavarba hoznom, mert elkezdett leszidni, hogy miért nem telefonáltam, hogy abbahagyom a kurzust, mire mondtam,hogy hát nem volt olyan helyzet, mert elment a babám, szegény nagyon elszomorodott, és elnézést kért, és azonnal elintézte az új csoportot, így szeptember 1-én kezdem újra az ulpán betet, bár most addig is sokat tanulnom, mert úgy érzem mindent elfelejtettem amit eddig tanultam.
Még a múlt héten sikerült nagy nehezen elintéznem, hogy időpontot kapjak a lombikos orvoshoz, itt is közölték, hogy faxoljam el a személyim másolatát, ami valahogy sehogy se ment és természetesen email címük nincs amire el tudnám küldeni, és mivel pont ugyan annyi idő volt a Kórházba egyenesen bemenni, mintha a szakrendelő fax gépet használnám, úgy döntöttem, jobb ha személyesen intézem el. A kórház ami elvileg a világ 3. legjobbjának számít ezen a téren, brutálisan szürreálisan néz ki, mint valami leharcolt gyártelep a Marson, de belül nagyon modern, és szép. Egy kedves takarítónő, aki látta, hogy nagyon el vagyok veszve egészen a recepcióig kísért - ahol szokásosan, arra kérdésemre, hogy beszél e angol, közölte, hogy háááát kicsit, majd teljesen tökéletesen beszélt angolul - a tündéri recepciós lány gyorsan lefénymásolta a személyim, bevitt a rendszerbe, adott egy hosszú listát, hogy akkor ezeket a vizsgálatokat kell megcsinálnom, az első konzultációig, és kaptam egy időpontot szeptember végére, igazán tök egyszerű itt mindent elintézni.
Viszont, hogy valami igazán jót is meséljek, a legjobb az elmúlt hetekben az volt, hogy meglátogatott az egyik legeslegjobb barátném, bejártuk Tel Avivot, elmentünk Tibériásba, Nazaretbe, a Maszadára, meg a Holt-Tengerhez, és napoztunk sokat a tengerparton, ez volt számomra a tökéletes terápia, rengeteg erőt nyertem belőle, előtte nem hittem volna, hogy mostanra itt fogok tartani érzelmileg, még ha persze, mindig vannak szar pillanatok, egész jól menedzselem az életem, kezdek újra álmodozni, tervezni.

És akkor egy kis képes ízelítő: