Nem szabadna ennyi ideig hanyagolnom a blogmat, mert azt sem tudom hol kezdjem. Minden kedves olvasómtól elnézést, a nagy hallgatásért, de valahogy úgy elfolyt az idő...
Azt hiszem a legutóbbi bejegyzésem óta az első jó hír az volt, (amit már sokan tudnak), hogy csodával határos módon honosították a diplomámat, ha szociális munkásként szeretnék itt dolgozni, kell 2 év szakmai gyakorlat, amit az egyetemen kiválaszthatok, és kész. Fantasztikus érzés diplomás felnőttnek lenni Izraelben is. Ezen kívül találtam egy szuper önkéntes munkát is, egy CEC nevű szervezetnél, akik menekülteket bevándorlókat integrálnak oktatáson keresztül, én csináltam illetve segítettem most a teljes regisztrációs folyamatot, és követem majd folyamatosan nyomon, hogy mindenki aki részletekben fizet befizesse a tandíjat. Csodálatos emberekkel ismerkedtem meg itt, egyszerűen új dimenziója nyílt számomra a szociális munkának, olyan mély elfogadás és nyitottság van az itt dolgozókban (akik nem mellékesen mind önkéntesek), amivel még szerintem soha nem találkoztam. Ezen felül a hely szuper nyelvtanulási terep, mert mindenki erőlteti, hogy amit tudok már héberül mondjam, sőt az első nap egy önkéntes közölte, hogy ragaszkodik hozzá, hogy járjak az ő csoportjukba is hébert tanulni, mert épp panaszkodtam az sulimról, szóval most együtt tanulok kedves eritriai, szudáni és filippi tanulókkal minden szerda este, a heti 4 délelőtti nyelviskolán kívül. Na a suliról is egy kicsit, a mostani csoportban 26-an vagyunk, ez eddig a legdúrvább, bár szerencsére van egy nagy csomó ember aki csak 2-3 nap jár, és vannak akik szép lassan feladják (jeee), nem beszélünk túl sokat az órán, főleg nyelvtan, és szövegértés van, bár a múlt héten csodák csodájára volt egy fél nap csak beszélgetés, páros gyakorlat. Ja és megszállták az ulpánt a magyarok, jelenleg azt hiszem hatan vagyunk ha jól számolom, de az én csoportomban csak ketten, (ééééés köztük van nagy örömömre Zizilend is.).
Ja igen szeptember végén voltunk 5 napot otthon, a fogamat jelentem megmentették, vannak szép kis töméseim, még a kis csoffadt tejfogacskámat is szépen újra építették, és most olyan mint új korában (a tejfogaimat nagyon féltem van belőle 2, és ez mutatja, hogy még igazából gyerek vagyok kicsit ), az első napon eljutottam életem egyik legjobb koncertjére a Grabanc zenekarnak hála, mindenki látott egy picit, és buliztam minden este. Remélem nem büntetésként ezután nagyon beteg lettem, 3 hétig nyomtam az ágyat ebből 2 hetet végig fulladtam, szegény Balázs már azt hitte meghalok, de megnyugtattam, hogy csak szarul hangzik, ahogy így szörcsögök, nem kell megijedni, nem vagyok az a halós fajta, de megint játszhattam sárkányost, a szuperzöld inhalálós készülékemmel.
Ja igen két hétig azért sem tudtam rnert itt volt Évi (anyósom) meg Marcsi (nagynénim), és ha épp nem suliban voltam, akkor velük csatangoltam, voltunk a Tel Avivi múzeumban, gyönyörű képeket láttunk, voltunk a holt tengernél meg az Ein Gedi nemzeti parkban, az itteni tengerparton sokat, Jaffóban kétszer, a Dizengoff téri bolhapiacon, a Carmel piac melletti kézműves piacon (itt elmentünk a kedvenc tajin-os marokkói éttermünkbe), ők voltak külön Jeruzsálembe, együtt megnéztük Haifán a Bachai kertet, valami gyönyörű volt, majd később csatlakozott hozzánk Balázs, és elszaladtunk Názáretben, ahova csak egy magyar zarándok csoport miatt jutottunk be, mert kicsit későn értünk oda, de feltűnés nélkül elvegyültünk; azt hiszem ennyi dióhéjban.
Balázs munkahelye egy őrült elme ragyogást mutatta be de ez inkább a Ragyogásra hajazott, konkrétan mindenki fejvesztve felmondott, mert a főnök teljesen bekattant és a végén már egy pici sötét lukban volt az iroda, a főnök csávó a Balázs mögött ülve nézte a folyó munkát, amit már csak a Balázst próbált imitálni, mindeközben a főnök naponta vizionált egyéves projekteket, amiket szerinte egy nap megoldani. Szóval nagy állás keresésben vagyunk mostan, de mindenki bizakodó tele van a város munkával, és Balázs egyébként is zseni, szóval nem lesz gond (anyagilag meg megint van 3 hónap tartalékunk alleluja).
Amúgy épp gondolkodunk saját cégben is, és most indul egy szuper tanfolyam a gazdasági Minisztériumnak hála, ahol mindent megtanítanak, angolul van, három és fél hónap és csak 200 sékel (kb 12.000 Ft), szóval vasárnap jelentkezem, hátha jól jön ez még.
És nem utolsó sorban, lombik ügyben is haladunk, talán decemberben bele is tudunk vágni, egy szuper szimpatikus és nagyon jó orvoshoz kerültem (még majd kiderül, hogy ő fog e végig kísérni, mert nem biztos, hogy van orvos választás, de megpróbálok kemény lenni, és ragaszkodni a dokinénimhez), ja és a kórház is jó lehet, amit választottam, mert mindeni azt kérdezi hogy ugye oda megyek, mert az nagyon jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése