2014. június 11., szerda

Egy kis menyország


Végre, végre elköltöztünk most majd két hete, a csodálatos, szépséges, fenséges Jaffo-ba. Hát ha eddig néha volt is kis honvágyam, ezennel minden morzsája eltűnt, itt lakni, egy csoda, komolyan! Számokban: 8 percre vagyunk kellemes sétával, a tengerparton a Jaffo-i kikötőben, vagy Jaffo óvárosában, 20 perc az első strand, 5 percre van egy fantasztikus, ám kalóriákban kissé veszélyes pékség/cukrászda, és egy hozzá tartozó étterem kávézó, mellette Tel Aviv legjobb humuszozója Abbu Haszan étterme, 10 perc a Jaffo-i nyüzsgő bolha piac, 20 perc a francia kisvárost idéző Neve Tsedek, ahol szintén tucatnyi különleges étterem, és szuper fagyizó is van. Tehát ha este, mondjuk el akarunk menni vásárolni, haza felé választhatunk, hogy átvágunk az óvároson  dombra fel és le, vagy végig sétálunk a tengerparton az Óváros mellett. (Nem rossz mi?) Ja igen amit imádok itt még, hogy minden reggel harang zúgásra kelek, és van müezin is, igazi kis vallási kavalkád vesz körül.
Ja igen a pékségbe beugrottam két napja kenyeret venni (minimum 15 féle egészséges teljes kiőrlésű, magos, aszalt paradicsomos, olajbogyós, diós kenyér van, a sütiket el sem mondom, de komoly küzdelem nem venni semmit), szóval az eladó fiú egy tünemény volt, megkérdezte ki vagyok mi vagyok, honnan jöttem, persze nagyon szerette Budapestet, és hűűű, milyen jól beszélek héberül, muszáj törzs vásárolnak lennem, elő is vette a kártyát kitöltöttünk mindent, és kaptam még ajándékba egy isteni mandulás csigát is (wooooow), és mivel nem én vettem, még lelkiismeret furdalásom sem lehet, én csak áldozatul estem. A ház alatt van egy kis arab bolt, ilyen kis sima élelmiszer bolt (alkohol az nincs, de van szembe egy zsidó bolt is ott van minden), nem tudom hogy éjjel nappali e, de minden esetre sokáig nyitva van, szuper kedvesek az eladók. A múltkor a szuper elektromos bringámat akartam a bolt előtt lekötni este, mikor is az egyik dolgozó, nagyon aggodalmasan megkérdezte, meddig akarom itt hagyni a bringám, mert ez így nem biztonságos itt, mondtam 10 perc, és a férjem jön és felhozza, megnyugodott, és mondta addig ügyel rá, de mindenképpen vegyem, ki a töltőjét (!), teljesen meg voltam hatva. Ja igen a macska/kutya eledeles boltot is egy szuper kedves arab család viszi; anyuka, lánya, fia szokott bent lenni, és itt van minden féle szuper kedvezmény, sőőt új konverek vanak itt, aminek óriási sikere van a cicáknál.
Ennek ellenére az eleje nem indult ilyen jól, a szállító fiúnak a teljes táskáját kilopták a kocsiból, pedig volt egy csávó akinek az lett volna a dolga, hogy erre figyeljen, de elterelte egy a figyelmét, és egy másik benyúlt a másik oldalon a kocsiba és vitte a táskát, nem jó kezdett, de azóta minden rácáfol erre, és az előző helyen, ami jó környék elvileg, a házból lopták el a bringámat, szóval mindenhol van minden, de azért adtam borravalót, nem sokat tudtam, de ezek után valamivel kompenzálni akartam szegényt.
Aztán pár napra rá elaludtam elintézni az átírásokat, az elején nagyon lazán ment, bementem a Tel Aviv Belügyminisztériumba átírni a lakcímkártyán a címet, ez körülbelül 15 percbe telt, bár közben egy nyanya megpróbált meggyőzni, a sorban, hogy nem jó helyen vagyok, mert Jaffo nem ide tartozik, nem érdekelt, inkább kivártam a sorom, és nem is kellett máshova mennem. Innen át mentem Givatayimba, hogy lezárjam az arnona (ingatlan adó) számlámat, ez is 15 perc volt, itt kaptam egy papírt külön, hogy tovább tudjam vinni a kedvezményemet (egy évig csak egy részét kell fizetnem, ez minden varosában más összeg), innen vissza Tel Avivba a polgármesteri hivatalba, na itt már húzósabb volt, előttem 30 ember várt, de szerencsére egy óra után beindult a sor, egy helyen, egy nyomtatvánnyal elintéztem a vizet és az arnonát, DE hogy ne hogy már minden olyan simán menjen, a kedvezmény papírt elcseszték, és a telefont se vette fel senki, pedig nagyon próbálkozott az ügyintéző csaj. Szóval, vissza Givatayim, az ügyintéző csaj, nem értette mi a baj a dokumentummal, de mivel nagyon szépen kértem, szájhúzva bár de ráírta a kért adatokat, újra vissza Tel Aviv, újabb 40 perc és sorra is kerültem, itt még több kedvezményt fogunk kapni, ami azt jelenti, k.b. egy jelképes összeget fogunk csal fizetni (juhiiiiii). Ezután gyorsan még elintéztem a Tel Aviv digtel kártyát is, amivel rengeteg kedvezményt kaphatunk, és többek közt tudunk kedvezményes kártyát venni a bicikli bérléshez, ez se ment egyszerre, mert a Balázséhoz szükség volt ő aláírására, szóval megcsináltattam az enyémet, mentem egy kört és vissza, a kártyát meg majd másfél két hónap múlva kapjuk meg. Ja a nagy jövés menésben a terminál kezelő kezelő fiú már előre köszönt, és új sorszám se kellett egész nap lehet egy számat használna az épületeben, az összes ügyintézéshez. Bár jót nevettem, hogy itt is van szuper számhúzó okos terminál, de nem ám magadtól kiválasztod mit akarsz, neeeem, ott ül egy srác (biztonsági őr), és ő adja a sorszámot, tisztára otthon éreztem magam!
Közben beszéltem telefonon is, meg találkoztunk is a lakás tulajával, aki továbbra is szuper jó fej, és teljesen le volt nyűgözve, hogy már is el van intézve minden, pedig én már be voltam sza*va, hogy csak, majd egy hét késéssel álltam neki. pedig megszokhatnám már, hogy itt semmi sincs azonnal, sőőőőőőt.
Volt nálunk jövés menés, barátok is, sőt Apukám is végre meglátogatott minket, hacsak pár napra is, de legalább ízelítőt kapott az itteni szuper életünkből, és a csodás Tel Avivból, nem mellesleg a tengerparton kicsit pihenhetett végre.
A macskák kicsit ki voltak a költözés közben, de imádják az új lakást, mikor Balázs meg Apu átvitték a nagy szekrényt az egyik szobából a másikba Tigris teljesen kétségbeesett, hogy már megint költözés, de aztán megnyugodott a végén. Az egyetlen gond, hogy van egy felső tároló ahova fel lehet mászni, ami nem is lenne gond de Tigris tériszonyos macska, és lefelé már nem megy, elkezd vadul nyávogni, hogy mentsük meg, na most ez az éjszaka közepén annyira nem buli, amikor oda mész erre elmászik, és könyörögj neki hajnali négykor, hogy ha már ordít, legalább méltóztasson oda fáradni, hogy levehessük. Még dolgozunk a problémán, de majd kitalálunk valami lépcsős megoldást. De ma végre végig aludtuk az éjszakát, nem tomboltak a macskák, szépen aludtak a lábunknál.


És akkor néhány kép az új lakásból :)

Az ablak mögötti zsalu zárja:


Kitámasztó:

A padlónk a fél lakásban:


A csengőnk:


Konyha:




 Étkező:
  







8 megjegyzés: