2012. december 23., vasárnap

A szocmuki

Ma reggel nagy nehezen fél 8-kor felkeltem, mert még csütörtökön azt mondta Ziona (ő a Merkaz Klita azaz befogadási központ vezetője, olyan igazi Nagy Anya, akinek most kb. 400 gyereke van), hogy vasárnap Viktor (a projketorunk) elvisz minket a Biztosítóba, hogy megkapjuk a TB kártyánkat. Mikor lejöttünk kiderült, hogy időpontunk van az itteni szociális munkásnál, közölték 10-re menjünk vissza (nesze neked korán kelés). Mondták nem lesz gond lesz angol fordítás. Vissza is mentünk, egy nagyon aranyos kislány a szocmunkás, és Ludmilla (aki szintén itt az egyik segítőnk, és tud is angolul, amúgy nagyon orosz). A kislány beszélt héberül, Ludmilla fordított nekünk, majd mikor én angolul elmondtam a választ a kislány szépen szorgosan írta, mert  mint kiderült ért angolul, de nem beszél. Pont mint Balázs, aki nagyon viccesen kommunikál angolul, kulcsszavakat mond, a többit reméli, hogy kitalálja a másik :) (nem beszél kerek mondatokban hiszen kocka). A kislány mindent szépen kikérdezett, miért aliyáztunk, mit csináltunk otthon, mik a terveink, vannak e itt rokonaink, otthoni kontakt, anyagilag rendben érezzük e magunkat, egyéb ilyesmi. A végén meg mi kérdezhettünk, és kiderült, hogy nekem majd el kell végeznem valami kurzust, hogy itt szocmunkásként dolgozhassam amit majd segítenek elintézni, illetve ami a legjobb, hogy kiderült egy egy éves felkészítő kurzus és vizsga után Balázs mehet a Technionra tanulni (ez maga a csoda!!!!). Na, hát nem ez a lehetőségek hazája?
Jaigen, végül sem Zionát sem Viktort nem találtuk meg, így a Tb kártya holnapra marad, reméljük holnap már itt lesznek. Így mivel egy csomó időnk felszabadult, elmentünk shoppingolni, vettünk szöget és kalapácsot a képekhez, füzetet és tollat a tanuláshoz, pirítós sütőt, hogy ehető legyen a kenyér, és egy szendvics sütőt ugyan ezért. Amúgy Balázs tegnap este kitalálta, hogy serpenyőben is lehet szendvicset sütni, de azért ez így kényelmesebb lesz. Megnéztük mennyibe kerül egy kis sütő (drága, de nem megfizethetetlen), néztünk polcot, találtunk is egy megfelelőt, de azért még nem sietjük el a berendezést. Ráadásul vásárlás közben hívott minket az internet szolgáltató és kedden bekötik a netet (ÉLJEEEEEENNNNNN!!!!) Végül gyorsan bedobtuk az bank papírokat a mobil szolgáltatóhoz, ahol Fatima nagyon kedves soron kívül átvette, és egyből elkezdett héberül dumálni, majd, röhögött, hogy bocsi, elfelejtette, hogy nem beszélünk ivritül (ez szerintem jó jel, ide illünk)

Mikor hazaértünk realizáltuk, hogy kaját kell venni, így megint elmentünk az orosz boltba, olyan fura, ott valahogy annyira otthonosan érzem magam, pedig én aztán nem ebben nőttem fel, de mindenki nagyon kedves, és lehet mindeféle finomságot kapni,vettünk is egy csomó fajta olajbogyót, meg nagyon finom kis savanyított gombát (isteni), orosz tőkehalmájat (na azt most fogjuk megkóstolni, majd beszámolok), mert annyit hallotam régen, hogy az milyen jó volt. De a héten végig kóstoljuk a füstölt halas pultot az tuti :), valami mennyeien néznek ki, ahogy ott figyelnek mindenféle méretben és alakban.

És mivel már hihetetlenül kimerültem elmegyek enni, és aludni.

2 megjegyzés:

  1. Az az izraeli-orosz tőkehalmájra kíváncsi lennék magam is: amikor még ifjú ember voltam, az "átkosban" rengeteg orosz tőkehalmájat ettem, mert olcsó és finom kaja volt ...

    VálaszTörlés
  2. Végül kiderült, hogy izlandi volt, de azért finom volt...

    VálaszTörlés