Yulia és az internet

Tegnap este kopogtattak az ajtónkon, a szomszéd Mária jött át egy nővel, aki mint kiderült Yulia a koordinátorunk, aki beszél angolul és kérték hogy fordítsak. Felvette az adatainkat (már lassan tényleg kívülről fogom tudni), feltette a szokásos kérdéseket, és hogy mit intéztünk el eddig. Mint kiderült ő épp vakációzott, ezért segített nekünk Viktor, aki innentől nem a mi segítőnk (csak kisegítő segítő volt :)). Mondta, hogy reggel akkor visz minket a Macabi egészségbiztosítóhoz, Máriát meg a Clalitba, illetve szólt, hogy visszahív majd engem, a pontos időponttal. Fel is hívott mondta, hogy menjünk mi 9-re, Mária meg ahogy akkor értettem 9:50-re. Reggel aztán újra csörgött a telefonom, mert szegény 8:20-at mondott a Máriának, aki így majd csak holnap tudja ezt elintézni,szerencsére lazán vette, nem siet.
Yuliával elindultunk ügyet intézni, na ő teljesen más mint amit itt megszoktam, nagyon profin intéz mindent, gyors, hatékony, beszél 4 nyelven, a tökéletes koordinátor. A Macacbiban kiderült az alap biztosításunkban amit most fél évig ingyen kapunk minden benne van, az extra biztosítás csak magán, vagy külföldi kórházra, a specialista professzorokra vonatkozik. Ja és van valami vizitdíj is ezen felül ami a házorvosnál 9 sékel a szakorvosnál 25 sékel lesz, de a számlát be kell vinni a Macabiba és akkor visszatérítik Azt már nem értettem pontosan, hogy az egészet, vagy csak egy részét , mert közben annyira lebetegedtem  hogy a délelőtti ügyintézés, egy hosszú lázálomnak tűnt. Mikor végeztünk a papírokkal és rendelkeztünk, hogy minden egészségügyi kiadásunkat bankon keresztül rendezünk, lementünk átvettük a tb kártyánkat. Ja igen, ez az egyik legnagyobb biztosító Izraelben de semmi, de semmi nincs angolul, egészen elképesztő (ja persze oroszul minden van nyííílvááán)!
Ezután bementünk a Polgármesteri hivatalba, ahol amúgy a koordinátorunk dolgozik, lemásolták a papírjainkat, és még tb ügyintézés közben Yulia kiderítette nekünk, hogy ki a legjobb orvos és most itt be is jelentett minket december 30.-ára. Kaptunk egy egy alkalmas belépőt az uszodába (ahol van konditerem és jakuzzi is :)), 50% kedvezményre jogosító kártyát színházjegyre, (kár, hogy nem beszélek sajáthéberül, de ha optimistán nézzük egy év múlva már talán fel tudom használni) egy angol nyelvű brosúrát a városról,  és egy héber nyelvű program kalauzt. és elbúcsúztunk Yuliától, és haza indultunk. Illetve először a bankba, mert közben kaptunk egy sms-t (héberül nyilván  de Yulia lefordította), hogy megjött a bankkártyánk. A bankban szerencsére a terminál angolul is beszél, így kaptunk sorszámot, vártunk kicsit és fél óra múlva már bankkártya tulajdonosok lettünk. Hazamentünk, és én egy neocitrán ledöntése után, bedőltem az ágyba, mint egy zsák krumpli, és aludtam háromnegyed háromig, mert 3 ra mini héber órára kellett menni. Na az egy élmény volt, tök betegen, 4 nyelven. Ludmilla tartotta, először elmondott valamit héberül amit ügye meg kéne tanulni, aztán mondta oroszul, aztán angolul (na eddigre nekem már frankón fogalmam sem volt, hogy mit mondott héberül, még ha ismertem is a szót), és én Máriának fordítottam magyarra. Aztán megpróbáltam leírni amit Ludmilla mondott amit megpróbált rólam lemásolni Balázs és Mária, de mivel nem lehet olvasni az írásomat két oldalról döfködtek, hogy mégis mi lópikulát írtam oda (neem nem oda, odaaaa). És nem értették mi a bajom, amikor kicsit feszült lettem az óra végére.
Ja igen míg én aludtam, bekötötték a netet, amihez mondták Balázsnak, hogy be kell telefonálnia felhasználónevet, és jelszót kérni. Szólt is lent Ludmillának, aki csak azt mondta, jó akkor hívjuk fel őket, de mikor a Balázs lement már nem volt sehol a szomszéd fia nem bizonyult lelkesnek az ügyintézést illetően, így a német lányt Tal-t kértük meg, hogy segítsen úgy is mindig mondja, mennyire unatkozik. Át is jött majd elkezdődött egy elképesztő kálvária.
Először felhívtuk az a számot ahol a netet előfizettük, ott hosszas várakozások, és rengeteg adat közlése után kiderült, hogy az egy dolog, hogy ők bekötötték nekünk az internetet, de ők csak a kábelt adják (na ezt nem is értem), és kell egy másik előfizetés ahol a kódokat adják és nekik kell fizetnünk az internet használatáért (amúgy mindkét cégnek ugyan az a neve, szal ezt végképp nem értem). Ezután felhívtuk az internet szolgáltatót, hogy megtudjuk a kódunkat, ehhez körülbelül 3 embert kapcsoltak, azoknak Tal egyesével újra elmondta mit szeretnénk, személyi szám, telefonszám (a végére Tal kívülről tudta az összes számot), mire végre valaki megadta a várva várt kódokat, és közölte, hogy az internet így további 49 sékel (90 sékel, hogy van kábelünk) havonta, megvárta, hogy működik-e a net, ééés megdöbbentő fordulat: nem működött. Újabb 3-4 ember kapcsolása, újabb adatok felsorolása és probléma újra és újra elismétlése után, kiderült hogy az első faszi lehagyott egy kódot amit a felhasználó név elé kell írni (amit Balázs választott), és lám 1 óra kemény munka után hármunk ovációját kísérve lett net (SZENT NET). Így remélem este már szuper széles sávon beszélhetek legkedvesebb családommal.

Mostantól december 30-ig béke van, minden el van intézve.