Ojojojojojjjjj de rég nem írtam!

Hűű nem is tudom, hol kezdjem. Továbbra is rendesen tanulunk, na jó, néha kicsit szétesem, de egyenlőre nem nagyon tudok lemaradni szerencsére,de amit elterveztem, hogy folyamatosan előrébb haladok, az egyenlőre lassan megy. A hétvégén az Izrael-Magyar szabadidőközpontban Tel-Avivban palacsinta partit rendeztek, amire elmentünk. Amilyen lökött egy spiné vagyok, nyilván beneveztem, mert az én palacsintám tuti a legjobb és tudja meg a világ is, mindegy hogy ulpán után, este kómában csinálom, utazok vele egy fél napot, és rámegy egy valag pénzem, mit nekem ilyen apróságok, amit nagysága fejébe vesz, attól se ura se saját józan esze el nem tántoríthatja. Mondjuk kedves itteni ismerőseinknél sütöttem a palacsintát (mert ez a platni, csak arra jó, hogy az idegeimet főzze szét), és így jókat dumáltunk mg a k.b. 40 palacsintát lesütöttem. Azt persze elfelejtettem megkérdezni, hogy ugyan melegítésre van e lehetőség, mert, ha tudom, hogy nincs, akkor tuti nem hortobágyit viszek, mert az így szerintem nem valami finom. Bár alapvetően, csak melegen szeretem a palacsintát. Mivel Tel-Aviv nem egy köpésre van, fogaltunk Hostelt, ami persze pont a város másik felében volt. Elindultunk a kis palacsintáimmal, az Allenby-n, kerestük a 23-as buszt, mert azt az infót kaptam, hogy az jó nekünk, 20 perc várakozás után felszálltunk egy 23 buszra, aki a következő mellgónál kirakott minket, mondván ez nem jó nekünk (rejtély mi volt a baj :), így átszálltunk egy másik buszra, el a központi pályaudvarig, onnan gyalogoltunk át a teljesen kaotikus afrikai részlegen át, a sötét városon, eltántoríthatatlanul a palacsinta tortával a kezünkben, közben persze tejesen kiadva veszekedtem a Balázzsal, hogy miért nem lehetett ez az utat valami épkézláb módon megtervezni, de egyszer csak amikor már teljesen feladtam hogy valaha valahova kilyukadunk, megtaláltuk a jó buszt, és még egy kis gyaloglás, egy kis elhagyatottnak tűnt részen, és megtaláltuk a célpontot. A buli, amúgy rövid volt, nem sikerült igazán senkivel megismerkedni, de van még időnk, akik a legszimpibbek voltak jó gyorsan leléptek :(, és még a palacsinta versenyt sem nyertem meg (mondjuk, nem is tudom milyen volt, az enyémet végül meg sem kóstoltam :)). Másnap viszont csodálatos napunk volt, egész nap sétáltunk a tengerparton Jafo-ban. csodálatos napsütés 25 fok, ettünk isteni mentás limoncellos fagyit, ebédre egy gyors shwarmát, aztán szaladtunk haza, hogy még az utolsó buszunkat elérjük Carmielbe. De elhatároztuk, hogy Purimkor is elmegyünk 4 napra, már alig várom. Remélem egy év múlva már ott élünk :).
Az orvosokkal továbbra sincs szerencsém, az egyik orvoshoz szerintem 3 hete próbálok időpontot szerezni, mindig ígérgetik, hogy visszahívnak, csütörtökön, közölték, hogy faxoljam el a beutalómat, elfaxoltam, ma megint felhívtam őket, megint közölték, hogy majd hívnak. Mondjuk így tutira megtanulom, ezt a lassan lassan tempót. Bár szuper fejlemény, hogy az ügyintéző csajjal a telefonban már héberül és angolul is beszéltem mert a nő nem tudott eléggé angolul, megdöbbentő, hogy még telefonon keresztül is lehet kézzel lábbal beszélni :). De mivel a másik vizsgálatra is csak majd a jövő hónap elején kerül sor, végül is még van egy kis időm, de azért remélem, mielőtt haza utazunk egy hétre, az összes vizsgálatom meglesz.
Óh, azt még elmesélem, hogy van egy új diák az ulpánon egy amerikai, aki ma nagyon vicces showt produkált, mikor a tanárnő őt szólította, hogy kérdezzen meg valamit tőlem, felsóhajtott és gyorsan keresztet  vetett :D. Szerintem nagyon vicces volt, de azt hiszem, nem mindenkinek :).
Ja igen, végre találtam egy fodrászt, aki ráadásul nem csak egy fodrász hanem A Fodrász :)!
A héten megyünk a repülőjegyet meg az útlevelet intézni, és szerencsére lesz segítségünk az ügyintézésnél, mert végre kiírták A.-t így a 8. hónapban, és már nem kell dolgoznia (amúgy elképesztő, hogy ha itt mennyire az utolsó pillanatig dolgozni kell, pedig A. ráadásul cukros is).


És akkor egy két szép kép Tel-Avivból: