Álomország tengerpartján....

Az elmúlt, hetek, úgy robogtak végig rajtam, mint ha egy úthenger alá kerültem, volna, csak ez az úthenger csodákat hagyott maga után.

K.b. ott hagytam abba, hogy menni vagy maradni, na a menni mellett döntöttünk, bár inkább az élet döntött helyettünk, az egész úgy kezdődött, hogy a rokonok, két hete felhívtak, hogy akkor töltsük náluk a szombatot, mindezt péntek reggel, szóval gyors mosás, pakolás 2-kor már a buszon ültünk. A hétvégén beszéltünk, róla, hogy merre tovább, hol lakjunk, ők Petah Tikvát ajánlották, ami nekem kicsit túl van a határon, de azért nem zártam ki, Balázs közben átbeszélte a munka helyzetet a családfővel, szóval tovább ment a gondolkodás, merre induljunk. Közben annyi infó volt, hogy ahhoz, hogy szocmunkás legyek, a két éves képzés elkezdéséhez, is majdnem felsőfokú nyelvtudás kell, szóval az kizárt, hogy szeptemberben elkezdjem, szóval, se metapelet, se szocmunka, sebaj.

Viszont, jóval kecsegtetett, hogy Balázst folyamatosan keresték a fejvadászok munka ügyben. Ami nagyon jó hír, volt, csak szegény Balázs a kis kocka nyelv tudásával (amit nehezített a rossz vonal, a merkaz klitának hála) meg, amúgy is szorongós alkatával ez erős mély víz volt, kb minden telefon, egy-egy pánikroham, úristen most jajjmilesz, mitmondjak, nemtudok semmit, és nemérteksemmihez, és egybéként is kicsivagyok hagyjanak békén.

Nadeaztán a helyzet fokozódott, már a hétvégén gyanús volt, de hétfő reggelre bizonyosságot nyert, hogy terhes vagyok, derült égből, mivel, már teljesen biztos, volt, hogy ez már majd csak mesterségesen sikerülhet, de hát ez Izrael, és ügye itt még szűzen is, ha a jóisten úgy akarja. Hát nem mondom, döbbenet, és boldogság, és hirtelen, nagyon komolyra fordultak a dolgok, most már jön egy kis sabre, jó persze van még 9 hónap, de akkor is. Majd pár napra rá hívták a Balázst egy munkával, hogy akkor várják egy interjúra kedden. El is ment,illetve mentünk, mert azért elkísértem tartani benne a lelket (ami előtte való nap még nem volt biztos, mert a terhesség miatt elég ramatyul voltam, leginkább a wc kagylót öleltem, de hát szerencsére a szerveztem úgy döntött, hagy nekem egy kis szünetet). A vonaton mondtam Balázsnak, na vissza elé már állással jövünk, persze kinevetett (najó, a nevetés túlzás, úgy be volt szarva, hogy még mosoly is komoly teljesítmény lett volna). Amíg ő interjún volt, és egy kis parkban vártam rá, másfél óra után, már tudtam, hogy megvan a munka, 2 óra után, kezdtem aggódni, hogy elrabolták, és többet vissza sem engedik, majd még negyed óra múlva telefonált, hogy megvan a munka, de azonnal kezdeni kell, és most agyalnak, hogy hogy oldják ezt meg, mivel még ügye Karmielben lakunk, és 3 óra az út, majd végül az lett a döntés, hogy 3 napra kivesznek neki egy szállodát, amíg betanítják, megismeri a rendszert, aztán mielőbb keresünk lakást, addig meg otthonról dolgozhat, de igyekezzen lakást találni. Szóval most már megvan a gyerek és a munka, már csak egy lakást kellett szereznünk.

Ja igen közben még pénteken felhívták cégtől, hogy van egy plusz munka, amit S.O.S meg kell csinálni, a Balázs úgy értette másnap estére, a munka nagyon sok volt, és estére csak a .felével végzett, pláne aznap volt a szóbeli vizsgánk is (ami nekem nagyon jól sikerült, halálra dicsértek ), na persze mondanom sem kell, hogy milyen szintű pánik volt estére, majd felhívta Balázs a főnököt, aki mondta, hogy minden szuper, majd találkoznak hétfőn (totál balagan), szóval nem aznap estére kellett, de azért másnap kész lett a munkával.

Közben mindenkinek elmondtunk minden jó hírt, tanároknak is, és gyorsan megbeszéltünk az ulpán vezetőjével, hogy mi lesz velünk, hogy 2 héttel a vége előtt lelépünk, de szerencsére vissza jöhetünk vizsgázni mert szépen jártunk mindig az ulpánra juhéééé! Bár Balázsnak azt mondták, ha van munkája, semmi értelme.

Hétfőn reggel elindultunk Tel-Avivba, én lakást találni, Balázs munkába. Előtte napokig néztük a hirdetéseket, és eléggé nehéz feladatnak tűnt, a legtöbb lakás, vagy elérhetetlen áron, vagy borzalmas környéken, vagy nagyon rossz állapotban volt, egy párat azért kiválogattam, és egy kávézóból felhívtam mindet, mindenki közölte, majd visszahív, majd az egyik vissza is hívott, mutattak, 3 lakást kettő akkora kis luk volt mint a Merkaz Klita, mondjuk, nagyon szép ház, és jó környék, aztán mutattak egy nagyobbat, ami a kedvenc helyemen volt, 5 percre a tengertől, de valami egészen szörnyű állapotban (nem csak a lakás, a ház is úgy nézett ki, mint ami mindjárt összeomlik), miniatürizált konyhával, nem túl olcsón, (bár abból sikerült alkudnom), és ha fel akarjuk újítani a lakást, az a mi költségünk, de mivel nagyon jó helyen volt, elsőre azt mondtam oké, holnapig átgondolom, de kivesszük, aztán ahogy mentem mendegéltem, egyre jobban azt éreztem, hogy ez irreális, szóval beültem egy másik kávézóba, laptop felnyit, megint telefonáltam, az első azt mondta, a lakás este 9-kor megnézhető, az későn van, gondoltam még megnézek addig egyet, telefon, na ez a fazon már 1 óra múlva ráért, számlát gyorsan kikértem, szaladtam a buszhoz. Ja igen, közben annyi adalék, hogy itt a lakás bérlés bonyolult dolog, alapvetően 1 éves szerződés van, amihez két kezest kell szerezni, aki fizet, ha te eltűnnél, na most mindenkinek előre szóltam, hogy slihá olá hádások vagyunk, egyszál magunk, semmi kezes, max. kaució (deposit), mindenki mondta, szájat húzva először, hogy oké minden rendben lesz („tov, ihije beseder”, amire pont a rokon mondta, na ha ezt halljuk, tudjuk, hogy gáz van, de én bíztam naivan, olyan kedvesen, nagy átéléssel tudják mondani) . Na ez a lakás Givathaimban volt, 10 percre Balázs munkahelyétől, gyönyörű, fiatalos környék, első látásra szerelem, jó ár, nagy konyha, erkély, világos, csodás, megint megbeszéltük, hogy nincs kezes, oké. Majd azért közben felhívtam a szuper segítőmet, akivel már sokat beszéltem telefonon, hogy azért megbeszéljem vele, mi legyen, mert a szerződést azt beszéltük meg, előre elkérem, hogy át tudja nézni a férje, átadtam a telefont, lebeszélték. Másnap megint beszéltem A.-val, kiderült a szerződésben, még mindig benne van kezes, meg valami ötvenezer sékeles csekk biztosításnak (!!!)megint felhívtam Mosét az ingatlanost, hogy nekem akkor sincs kezesem, és akkor most mi lesz, megint mondta, ne aggódjak, minden rendben lesz, visszahívtam A.-t, hogy azt mondta minden rendben, épp átírják a szerződést, mondta ok, aztán megint vissza hívott, hogy a férje beszélt az ügynökkel, meg a tulajjal, elég a deposit. Majd három órára megjelentünk az ügyvédnél, első meglepetés, hogy az ingatlanosnak plusz le kell perkálni egy hónapot, mondom, az tök jó, csak nem szólt, de hát én aláírtam, na jó mondom, nem tudok még annyira ivritül, azt mondta azt írom alá, hogy megmutatja nekem a lakást (ez végül is igaz volt, de mivel mindenki elmondta, hogy az ingatlanosnak, fizetni kell, ha nem közvetlenül a tulajjal beszélek, azért tudtam, hogy ez benne van a pakliban), végül azt mondta, rendben, olé hádások vagyunk, fizessünk 3000-t 3 részletben (éljen! Mose). Közjáték után fel az ügyvédhez, „A”. férje, úgy küzdött értünk, mint egy oroszlán, ennél jobb érdekvédőt keresve se találhattunk volna, na mire közel három negyed órát magyaráztak, folyamatos, ihije beszeder, meg, hogy ez a szerződés csak formaság, ne aggódjunk - én azért már aggódtam - de Mose végig nagyon biztatott, hogy higgyem el, minden rendben lesz (ettől még jobban aggódni kezdtem). Majd a végén megint mondtuk, hogy nincs kezes, mire a tulaj is mondta, hogy igen, ez így rendben van, sőt még különböző kedvezményeket is adott, mert milyen jó, hogy olé hádások vagyunk, és hogy akkor majd lelakhatjuk a depositot/kauciót, ne aggódjunk, de az ügyvéd közölte, hogy akkor nincs szerződés, na itt már végképp feladtam. DE Mose még mindig nagyon bizakodó volt, mondta "A". férjének, hogy ő lesz az egyik kezes, lássa, hogy ez semmi, majd végül különböző biztosítékok közbe iktatásával, meglett a két kezes, aláírás, mindenki, még az ügyvéd is nagy "Mazl Tov"-val gratulált, első Izraeli lakás bérlésünkhöz. Itt már olyan érzelmi kavalkád uralkodott el rajtam, hogy azt sem tudom, mennyire sikerült, kifejeznem, hogy milyen hálás vagyok, komolyan még mindig nem tértem magamhoz, hogy két vadidegen ember, kezeskedik azért, hogy én egy évig rendesen fizetni fogom, lakbért, bár azt láttuk, hogy a Balázs munka szerződése, az impozáns havi fizetésével, sokat segített, de azért ez akkor is teljességgel hihetetlen.

Összegzésként,.tehát eddig 3 nagy álmunk teljesült, baba, munka, lakás Tel-Avivban, még mindig osztom Amichay írásának azon mondatát, hogy Izraelben élni olyan mint egy igazi viszonzott szerelem, bár ez néha kicsit olyan mint az Annie Hall - szerelem az van, csak kicsit néha bonyolult..

Mondjuk, hogy én, mit és hogy fogok dolgozni terhesen, az még egy nagy talány, pedig már igazán tudhatnám, hogy „ihije beszeder”