Ejze Mazal!

Tegnap Karmielben igyekeztem mindent elintézni, reggel korán elmentem laborvizsgálatra, aztán a Miszrád Klitába (innen kapjuk az összes támogatást) ahol elmondták, hogy ha elköltözünk, először be kell mennem a Miszrád Hapnimba (okmányiroda) Tel-Avivba majd ha már benne van a címem a személyimben, mehetek a Tel-Aviv-i Miszrád Klitába, ahonnan talán még valami támogatást kapok, a sal klita lejárta után is, ha nem dolgozom, bár ez csak max. jelképes összeg lesz. Én - bár mindenki nagyon pesszimista ez ügyben – még abban is reménykedem hogy hátha segítenek valami munkát keresni. Aztán bementem a Bezeq-be (itteni internet szolgáltató), hogy lemondjam a Karmiel-i nettünket, de ezt sajna nem sikerült, mert a Balázs nevén van, és csak ő teheti meg, és egyébként is csak telefonon lehet majd bementem a bankba a csekkfüzetért, hazamentem, főztem egy húslevest, hogy ha pénteken a Balázs hazajön végre egyen valamit, (mert a stressztől, napok óta nem igazán eszik, és valahogy a közeli kajáldákban sehol nincs leves), játszottam a cicókkal, és délután vissza indultam Tel-Avivba.

Ma csodálatos napom volt, reggel egy kis kávézóban a Balázs munkahelye mellett ittam egy finom kapucsínót ettem egy csodás croissant  felhívtam egy két szállító céget, de nem találtam senkit végül, szóval most ez még folyamatban van, ami vicces, így, hogy 3 nap múlva költözünk. Közben hívott „O”. („A”. férje), hogy mégis el tud velünk jönni, és fényképezzem le neki a csekkünket, hogy, rá van e írva valami, ami most már kötelező elemnek kell lennie, nyilván nem volt rajta. Mivel Balázzsal megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, a maradék 2 órában elmentem sétálgatni. T találkoztam jó pár magyarral közben, mármint nem beszéltem velük, csak hallottam hogy magyarul beszélgetnek, jó sok magyar van itt, ami valahogy olyan megnyugtató érzés, otthonos. Aztán leültem egy padra olvasgatni egy kis utcában a piac mellett, ahol egy hangos kis család telepedett mellém, majd nagy átéléssel énekeltek egy pici gyereknek, hogy egyen – a dal k.b. Úgy hangzott, hogy enni akarok, enni akarok sallallalala. Vissza indultam „löncsre” Balázshoz, majd útközben a buszról leszállva egy nagyon aranyos, idősebb pár állt meg mellettem a zebránál, és a nő először héberül, mondta, hogy mennyire tetszik neki a szandálom, kényelmes e, és hol vettem, mi a márkája, majd kérdezte honnan jöttem, és mikor kiderült, hogy nemrég aliyáztunk, mondta, hogy ők 12 éve élnek itt, és Kaliforniából jöttek, és ha Haifán járok, feltétlen látogassam meg őket. És gyorsan megadta az összes elérhetőségét, komolyan hihetetlen ez az Ország! Az ebéd után lementem a tengerpartra olvasgatni, annyira finom volt az idő, meleg, de hűvös szél fújt ennél jobb nincs is! Majd Balázs hívott, hogy végzett, és menni kell a találkozóra, a leendő lakásunkra, hogy leadjuk a csekkeket (12 hónapra előre). Közben hívott „O”. („A”. férje), hogy találkozzunk fél órával előbb, hogy kitöltsük a csekkeket. Útközben, megint találkoztunk egy magyar nővel, aki minket szólított, meg, hogy jól hall e, vagy csak megzavarodott, nagyon aranyos volt. A ház előtti padon vártuk segítőinket, majd szorgosan írtuk a csekkeket, közben jött arra járt „O” egy ismerőse, nagyon meg is örültek egymásnak, majd ő ment tovább, mi körmöltünk tovább, mikor hívott Mose – az ügynök- hogy a fia jön majd helyette, és hol vagyunk, mert a fia már fent van. Fel is mentünk gyorsan, és „ejze mazal!” micsoda szerencse Mose fia az a srác akivel az előbb összefutottunk, O régi ismerőse, miután mindenki felszedegette az állát a padlóról, rátértünk az üzletre, csekkek, átvételi elismervények átadása, aláírása, kulcs átadás. „O” mondta is, hogy most már egyáltalán nem aggódik a kezesség vállalás miatt, így minden a legnagyobb rendben jó kezekben vagyunk – hát még én, hogy megnyugodtam. Gyorsan be is ültünk az alattunk lévő kis étterem/kávézó/bár akármibe ahol addig A. várt ránk, és még O. segítségével kitöltöttük Balázs bér/járulék kifizetéséhez szükséges nyomtatvány is, sőt egy gyors költségvetést is összedobott nekünk, hogy lássuk a következő hónapok bevételeit/kiadásait, és nagyon megnyugodott, hogy minden rendben lesz, irtó édes volt, mondta, most úgy érzi magát, mint egy büszke apuka, hogy látja minden a legnagyobb rendben lesz velünk, nagyon megkedveltem ezt a srácot, pláne olyan igazi kelet európai zsidó típus, mintha rokon lenne, pici, vékony, szemüveges, vörös hajú, kicsit mint egy ír manó, ja és legalább úgy hadar mint én.

Amúgy a lakás tulajdonos is egy izgalmas spiné, úgy néz ki, mint egy igazi hetedik kerületi alkesz takarítónő, hosszú, zsíros haj vörösre festve 10 centis lenövéssel, amúgy mikor a pénzt számolta, kiderült, hogy francia, mert franciául számolt, de ezen felül, egy tündéri nő, aki nagyon örült, hogy mi vesszük ki a lakást, és nagyon mondta folyamatosan, hogy bármi van, szóljunk, ő mindig elérhető lesz. Az ügynök Mose, meg olyan igazi kedves, zsidó bácsi, kicsit nagypapás, de olyan urasan, tiszta kedvesség árad belőle, és meg nem mondtam volna a fiáról, hogy bármilyen rokonságban állnak, mert Mose is olyan európai megjelenésű, talán osztráknak mondanám, a fia ezzel szemben egy igazi fekete „sabre”, olajos bőr, fekete haj, kicsit kigyúrt ficsúr, de ő is nagyon kedves (najó, mondjuk itt mindenki az ).
Ja amúgy a lakás első megnézésnél, előre szólt Mose, hogy a fürdőszoba felújítás alatt van, gyakorlatilag, minden tiszta homok/sitt, mondta, hogy ne aggódjak, holnapra kész lesz, na ma is ugyan úgy nézett ki, megibt azt mondta telefonon, ne aggódjak, holnapra kész lesz, asszem, kicsit aggódok.... 

Itt a Merkaz Klitában, meg tiszta szenzáció lettünk, mindenki úton-útfélen gratulál, meg sok sikert kíván, olyan jó érzés, tisztára mint egy nagy család, a magyar származású héber tanárnővel is közben nagyon jóban lettem, miközben a szóbeli vizsgára vártam, meg is adta a számát, hogyha valamiben kell segíteni hívjuk, meg ha kell fordítani, vagy valamit nem értünk, bár közben mikor meghallotta, hogy a Balázs informatikus, gyorsan lepasszolta neki a telóját, hogy telepítse újra, meg szedjen le róla valamit, de hát ez a szakma már csak ilyen.