2013. június 18., kedd

Hullámvasút

Na úgy látszik kellett ez a tegnapi írás, legalább kiírtam magamból mindent, és kicsit én higgadtabban látom/láttam a helyzetet, szóval ma reggel, úgy keltem fel, hogy akármi lesz is, nekem ma lesz időpontom, és a második telefonra láss csodát, kaptam időpontot egy Jeruzsálemi kórházban, nagyon aranyosak, voltak, kiderült, hogy ha miután faxoltam újra telefonáltam volna, valószínűleg, már aznap kaptam volna időpontot, és nem őrülök meg szépen lassan két napig, de hát, újfent csak, azt hiszem, egy hormonálisan túlvezérelt, aggódó kismamának, nem szabadna ilyen dolgokat intéznie, de hát muszáj, és végülis, végül mindenki megoldja, és én is megoldottam. Nade amúgy meg ettől, hogy Jeruzsálembe, lesz a vizsgálat, teljesen megnyugodtam, ott tuti nem csak az orvosoknövérek de még fentről is vigyáznak majd rám, és tudom, hogy minden rendben lesz. És szerencsére találtam valakit, aki most segít a többi papírom, megértésében, mert sok beutalót kaptam, amit a dokinéni jól lehadart, de tegnap este mikor elővettem őket, már semmire nem emlékeztem, és nem írtunk rájuk semmit, azt hiszem kéne egy jobban odafigyelő, kicsit készségesebb, angolul beszélő nődokit találnom, ahol még egy olyan ultrahang is van, amin látni is valamit, de azt még nem tudom, hogy hol kell keresni az ilyeneket.
És még be kell pótolnom, egy történetet, amit nagyon meg akartam anno írni, csak valahogy elsodort az ár. Ahol lakunk, alattunk egy szuper étterem/bár/kávézó/szórakozó helyiség van, ahol már egyszer ettünk, és nagyon jó konyhájuk, na egyik este, fáradtak voltunk, szarul is voltam, hamburgert kívántam, lementünk, hát erre a szuper helyre a neve Nelson 33, mikor rendeltem, az irtó édes pincérlány megkérdezte, milyen az akcentusom, és mondtam, hogy magyar, nagyon megörült, és pláne annak, hogy ebben a házban lakunk, rögtön kaptunk welcome drinket, még a hely menedzsere is kijött velünk koccintani, hogy milyen jó, hogy itt vagyunk, és bár a hamburgert is alig tudtam megenni, akkora adagot adnak (pedig azért nem semmi adagokat vagyok képes megenni mostanság), még kaptunk egy isteni frissen sült gofrit 2 gombóc fagyival, meg m&ms-el, valami fenséges volt, itt is kiderült, a desszertnek, mindig van hely, külön helye a van a gyomorban. Mostanság amúgy a legjobban az fejezi ki, a közérzetem, mintha valami óriásbrutál hullámvasúton ülnék, de még napi szinten is, és igazából, nagyon szeretnék már kiszállni!

3 megjegyzés:

  1. Alakulnak a dolgaitok! Pozitív hozzáállást kérek! Mindenki (lent fönt és a köztes tartomány) is nektek drukkol és segít!

    VálaszTörlés
  2. szal csak beülök és magyarul kezdek daverolni? Ezt kipróbálom, köszi az ötletet....
    Vagy azóta annyi magyart etettek, hogy csődbe mentek? :)



    Ui. Mostanában ha lehangolt vagyok bekukkantok Hozzád - annyira feldob a blogod!
    Végre vki. leírja mindazt, amit én szerettem volna, csak soha nem volt időm....na futok tovább........

    VálaszTörlés
  3. Lehet, hogy kisugárzás, is kell, nem csak daverolás :), de még nem mentek csődbe, virágzik az üzlet alattunk, minden este meghallgatjuk a Boldog Szültéésnapot Izraeli verzióját :).

    és örülök, hogy feldoblak! :)

    VálaszTörlés