2013. június 17., hétfő

Nem fenékig tejfel....


Most már megszokottan hosszú szünet után, jelentkezem, nem könnyű időszak van mögöttem, és ahogy elnézem előttem is, azért sem írtam, mert néha úgy éreztem, ha leírom, valóságosabb lesz, az ami, néha csak rossz álomnak tűnik. Legutóbb, ott tartottunk, hogy az élet több mint jól alakult, minden vágyunk telejésülni látszott, azóta, kicist árnyalódott a kép, néha úgy érzem, mintha Bábel tornyot építettünk volna, most aztán jól megmutatják onnan fentről, hogy nana, azért nem úgy megy az!
Két hete, az előtt egy nappal, hogy Tel-Avivba költöztünk, volna, telefonáltak nekem, a genetikai laborból, hogy sajnálatos módon, a Balázsnál is megtalálható az a fránya hibás gén (cisztás fibrózis), így 25%-ra nőtt az esélye annak, hogy a babám beteg legyen, ami végül is fordítva nézve nem olyan rossz 75% hogy egészséges lesz, rögtön foglaltam időpontot genetikai konzultációra, najó nem rögtön, mert ahhoz kellett a lelet, amit faxon (!!!!!!) küldenek, szóval először is kellett találnom egy helyet ahol faxot tudok fogadni, komolyan miért gondolják, hogy nekem van olyanom?! Szokásos telefonok, majd mikor végre visszahív a kellőképp angolul beszélő, genetikailag képzett „call girl” először simán lerázna egy egy hónappal későbbi időponttal, nade most azért felment bennem a pumpa, és sírós hangon közöltem, felháborodottan, hogy ezt ügye nem gondolja komolyan, majd megsajnált, és kaptam időpontot 1,5 héttel későbbre. Közben mivel a terhességtől, borzalmas hányingerrel, és hányással küzdöttem, kihívtam a kishúgomat segítségnek, így már vele mentem el a genetikus orvoshoz. A dokinő nagyon kedves volt, és nagyon megörült, hogy milyen érdekesek vagyunk, hogy pont ugyan az a genetikai hibánk van, és ez milyen ritka (legalább valaki boldog ettől!), és elkezdte felrajzolni a családfámat, de mivel csak az anyukám testévreit kérdezte először, valahogy elfelejtettem időben szólni, hogy csak féltestvérek, és mire már jó sokat rajzolt, és mondtuk, mi a helyzet, kérdezte milyen ágon féltestvérek, mondtuk vegyes, erre felszaladt a szemöldöke, és feladta a rajzolást, inkább csak megkérdezte, hogy volt e beteg a családban, azt hiszem mindketten jobban jártunk eme egyszerűsítéssel, nagyon kevés volt a hely azon a rajzos papíron az én „kiscsaládomhoz”. Megnyugtatott a dokinéni, hogy majd, ha elmegyek a nődokihoz, az majd segít nekem, a vizsgálatra amit el kell végezni a 11-12 héten, meg is nyugodtam, sőt mondta, hogy őt is nyugodtan hívjuk, ha kérdés van (na mondjuk a számát nem adta meg :S). Vasárnap mentem nődokihoz, első meglepetés, hogy egy olyan öreg ultrahang volt nála, ami kb. velem egyidősnek tűnt, a a képen semmit nem lehetett szerintem látni, és amúgy meg, sajnálja, de nem tud segíteni időpontot foglalni, és amúgy sem tudja, hol csinálnak ilyen vizsgálatot, de azért adott még egy csomó beutalót, amit most próbálok kisilabizálni, hogy mikor mit is kell csinálnom. Ja de közben elküldött még egy genetikai vérvételre (ezt nem is értem), ahova az asszisztens volt olyan kedves és bejelentett, na mondjuk itt láthattam, hogy is kéne időpontot szereznem, háááát ha ezen múlik, én itt elvesztem, kőkemény volt a nő, mindenkit kiosztott, hogy mit képzel, hogy nem ad normális időpontot, éreztem én már, hogy nyuszika vagyok én a farkasok között itt. Na hazajöttem, és megpróbáltam két sírógörcs között, időpontot szerezni, rögtön kaptam 3 elutasítást, miszerint már nincs hely, 4 helyről kértek faxot, mondták, majd hívnak, és több helyen fel sem vették a telefont (ezeken a helyeken gép vette fel, és csak ivritül mondott be valamit, amit persze nem értettem). Most reménykedem, hogy ahol faxot kértek, ott van esély, hogy van időpont, de biztos ami ziher, Budapestre is kértem időpontot, max. hazautazom. De azért, brutál dühös vagyok, hogy mi francért fizetem a legdrágább biztosítást, ha szarnak a fejemre. Ja mondjuk a kedvencem az volt, hogy már felhívtam magán kórházat is, láttam a holnapjukon, hogy van ott is ilyen vizsgálat, de a telefonban közölték, hogy saaajnos, cisztikus fibrózist nem szűrnek, írtam is nekik utána egy dühös levelet, hogy legyen szívesen akkor ezt a honlapjukról törölni. Szóval most várok, fortyogok, aggódok, dühös vagyok, anyázok, és hasonló nyalánkságok, nesze neked boldog kismama, mondjuk tény, hogy a hányingerem elmúlt, lehet ez a gyógymód. Igazából az keserít el a legjobban, hogy mindenki kedvesen mosolyog, mondja, hogy segít, majd nem tesz semmit, és ez egy ideig vicces, de most csak elkeserítő.
Nade, hogy jókat is írjak, megjött a húgom, nem kis balagan közepette, mert mindenki mindent az utolsó pillanatban, még akart kiküldeni, így majdnem a gépet is sikerült lekésni, majd a csekkolásnál, kiderült, hogy hormonoktól túlvezérelt, kismama üzemmódban, hányingerrel, nyíílván nem jó poggyászt rendeltem, azaz bőrönd helyett kézipoggyászt, így ott állt a családom bőrönddel, kézipoggyász nélkül, majd fizethettek egy csomó pénzt, még a bőröndért, de végül sikerült kishúgomnak a gépre felszállni. Az itteni reptéren majd 2 órát vártunk, mire felbukkant, már kezdtem aggódni, hogy valahogy mégis lemaradt, majd még másfél óra várakozás a vonatnál, és éjfél körül haza is értünk, istenit vacsiztunk, az otthoni kolbászokból, az itteni olajbogyókból, sajtokból. De a legjobb, hogy itt van nekem a világ legjobb hugicája!
Lakás ügyben is érdekesen alakultak a dolgok, ugyebár kedves ingatlan ügynökünk Mose többször elmondta, mielőtt bekültöztünk, hogy jajj (!) a fürdőszobába be se nézzünk, mert mire beköltözünk, már rég kész lesz, sőt már holnap jön valaki aki megcsinálja, az első gyanús pont az volt, hogy felhívott egy ember, hogy ő lenne a jómunkás ember aki majd jön „and fixing the bath” mikor jó nekem, mondom én csak vasárnap költözöm, mondja, oké, majd hív, több mint gyanús. Beköltöztünk, hívom Mose-t mi van a fürdővel, holnap azonnal jönnek, és megcsinálják, de ő most sajnos kórházban van, és csak pénteken jön ki, (nem jó jel), nade végül a hét közepén hívott valaki, hogy akkor most jön, jött is. Majd benézett a fürdőbe, és elkezdett velem veszekedni, hogy hát ne nézem őt hülyének, ezt nem ő szedte fel, ős csak 3 követ tesz le (!), nagyon pipa volt, nem is mertem ellenkezni, de gyorsan felhívtam a Mose-t és átadtam a telefont, nem tudok dühös héberusul, majd visszakaptam a telefont, és Mose mondta, dont wöri, holnap jön valaki, és az megcsinálja, teltek múltak a holnapok, telefonálgattam, majd láss csodát egyszer csak megont hívott valaki, hogy akkor most jönne, mondtam szuper de én csak 2 től vagyok otthon, mondta jofi, az is jó neki, jött is, és egy tök más csempével, ami szerintem nem is padlóra való, betömte a lukat ( ja közben mindig le föl szaladgált, mert nem hozott fel elég betont, jó sportos napja lehetett így a 3 emelettel. Szóval a lakás alakul, van mér hűtőnk, megrendeltük az irodából a legfontosabb dolgokat, találtunk az utcán egy asztalt meg egy széket, kaptunk egy tündéri hölgytől egy kanapét, egy kis szekrényt, meg ágyneműt, szóval most már van min ennünk, alakulunk...





4 megjegyzés:

  1. Nem vagy te zsidó? Nem hiszem el, hogy a legnagyobb szarról is úgy tudsz írni, hogy röhögök a sírás mellett.

    Szeretlek, Puszi

    Anyu

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Melyik kupat cholimban vagy? A legtöbb infót nem orvostól, hanem a nővértő tudod megszerezni. Az első terhesség alatt nekem is félrefoglaltak időpontokat meg ilyesmi, végül nem szűrtünk semmit.
    Szólj, ha valamit tudok segíteni!

    Judit

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Anyone!

      A macabinál vagyok, és most már én is nővérektől szerzem az infót, meg van egy nő a itteni szakrendelőben, aki nagyon segítőkész, és aranyos :)

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés