2013. január 16., szerda

Sütőőőő, kenyéééér!!!!

Gyorsan összefoglalom mi is történt a legutóbbi bejegyzésem óta.
Egyrészt szombaton, meg ismerkedtünk azzal a magyar családdal akik már 4 éve élnek itt, meghívtak minket magukhoz pizzázni (mármint minden magyart aki itt van velünk). A. (a feleség) sütötte a pizzát, nagyon finom volt, közben sokat beszélgettünk, tényleg minden féléről, támogatásokról, olcsó boltokról, itteni munka lehetőségekről, kaptunk héber filmeket, nyelvtanuláshoz segédleteket. Meg is ígérte T. (a férj), hogy másnap körbe visz minket kocsival, és megmutatja a piacot (ami minden nap van), meg az olcsó szupermarket. Nekik nem volt, szerencséjük eddig a magyarokkal, itt sokan laknak, és mikor megpróbáltak velük szóba elegyedni, közölték ivritül, hogy nem beszélnek magyarul, és tovább mentek :(. (Az én rossz indulatom azt súgja, hogy ez A. roma származása, illetve bőrszíne miatt volt, ami itt egyébként abszolúte nem feltűnő, annyi féle színű ember ember van...).
Másnap elindultunk vásárolni (B. és T. társaságában, akik a szemben lakó magyar pár), amikor hívott minket T. hogy akkor, jönne értünk, hol vagyunk. 5 perc múlva be is szálltunk az autójába, és első körben elvitt minket a Big Centerbe (az itteni bevásárló központ, ez nem egy épület hanem egy nagy területen sok nagy épület), mert akartunk venni egy-két konyha felszerelést, meg mi egy mini sütőt. Kitett minket, és mondta, hogy most hazamegy, átöltözik, de csörögjünk rá, és jön értünk. A mini sütő vásárlás jól sikerült, elvileg 790 sékel lett volna, először kérdeztük, hogy oléknak nincs e kedvezmény, mondta az nincs, de ne  aggódjunk lesz kedvezmény :), egy darabig ütötte a számítógépet, gondolkodott, majd közölte, hogy 650 sékel lesz, viszont úgy adtuk, oda, hogy 30 sékelt nagyon apróban (1,2 5 sékeles), erre azt visszatolta, közölte, az nem kell, így végül 620 sékelért vettük meg a sütőt :). T. értünk jött körbe vitt minéket az egész városon kocsival, majd haza hozzánk, nagyon jó kis kör volt ez. Mondta, hogy ha szeretnénk, szombaton bevisz minket Akkóba piacolni :), - nagyon is szeretnénk (már ami engem illet).
Óh igen, másnap kenyeret sütöttem, végre igazi finom kenyér! Sőt mivel a tészta kicsit sok lett, a szomszédoknak csináltam zsemlét is. Csodálatos lett!
Ezen kívül, tanulunk, tanulunk, tanulunk. Ulpán van 8-12:30-ig, és kedden és csütörtökön továbbra is Ludmilla,a kivel tegnap a Tu Bisvátról tanulhattunk héberül, nem értem ennek a nőnek, hogy van ennyi energiája, én attól elfáradok, hogy nézem, olyan gyorsan ír a táblára 3 nyelven, hogy örülök, ha héberül sikerül addigra leírnom, közben beszél is folyamatosan 3 nyelven, ja és mindezt fülig érő amerikai talpig mosolyban, én mondom elképesztő! Bár a mosolyban Szamadar a héber tanárunk is verhetetlen, aki képes arra, hogy szigorúan (de tényleg nagyon szigorú tud lenni ám) rád szól, majd elvigyorodik, utánozhatatlan (csak, hogy érezd) a törődést. Ráadásul mi nagyon rosszak, vagyunk, nevetgélünk, meg beszélgetünk az órán :D.
Ma meg elmentünk délután ügyet intézni, és sikerült elintézni azt a plusz támogatást, ami a lakbérbe segít bele, meg az ulpán után ad majd ösztöndíjat, amíg tanulok.  A hivatal a Big Centerben van, így utána azért vásároltunk is. Bementünk egy ottani nagy szuperbe (k.b. olyan mint  a Tesco), ahol vásárlás közben jóllaktunk, mert mindenből ami kint van lehet kóstolni (magok, aszalt gyümölcs, olíva bogyó, fűszerek, halva, csokik, miegymás). Nyamm.

1 megjegyzés:

  1. Azt gondolom a beilleszkedés nagyon folyamatban van!!!! (Jó értelemben, egy kis irigységgel vegyítve.)

    VálaszTörlés