Égből pottyant magyarok

A héten, főleg ulpánra jártunk, ami egyenlőre kicsit uncsi, de így is lefárad az ember a 4-5 óra ülésben. Ráadásul Ludmilla keddi és csütörtöki délutáni órája a leendő dadusoknak, brutális, folyamatosan héberül beszél, és rengeteg új szót tanít, a tegnap végig olvastunk, egy kis gyerek könyvecskét ahol megtanultuk hogy hívják az ujjainkat. A mese arról szólt, hogy egymást keresik az ujjak, illetve főleg a kisujjat, az nagyon eltűnik, és nagyon oda vannak az ujjak, hogy lent sem fent sem, jobbra sem, meg balra sem látják azt a fránya kisujjat. De aztán mikor már mindenki nagyon sír, előbújik. És miután végig olvastuk, és leírtunk egy rakás új szót, még meg kellett beszélni, hogy mit tanultuk ma. Az oroszok, elképesztő energiákkal, és lelkesedéssel bírnak, elkérték a könyvet és tényleg az összes szót kiírták, nekem addigra már úgy zsibbadt a fejem, hogy örültem, hogy amit diktált Ludmilla azt leírom, és megtanulom. Mire hazaértem, úgy éreztem ezer kis bogár zizeg a fejemben. Viszont ez a mesekönyv olvasás nagyon jó ötlet, úgyhogy be is szerzek majd egy kettőt.
Doki nézőbe mentünk szerdán, mert a neten nem sikerült megtalálnom a telefonszámot, így gondoltuk elmegyünk a klinikára és megpróbálunk bejelentkezni. Hát ez nem volt semmi, először felmentünk a 3. emeltre, ahol nagyon megörültünk  rögtön megláttuk a Maccabi biztosító logóját, fent egy iroda volt csak, ahol persze mindenki csak héberül és oroszul beszélt, szerencsére B. beszélt annyira héberül, hogy megtudja hol van az orvos. Lementünk, a -4 emeletre, de sehol nem találtuk az orvost, de valaki azt mondta, menyjünk át egy másik lifthez. Ott tovább kérdezősködtünk és a következőt mondta:menjünk le a -3-ra, ott menjünk át a parkolón és 21-22-es parkolónál meg fogunk találni egy másik liftet, és azzal menjünk le, a -4 re. És tádáááám ugyan ott voltunk megint, ahonnan elindultunk. Megint megkérdeztük, hogy nem lehet, hogy akkor mégis itt van ez az orvos? És akkor mondta, hogy jaaaa, lehet, hogy a folyosó végén van. Ott volt. De sajnos aznap nem rendelt, és az ott dolgozó ápoló vagy asszisztensnőnek fogalma sem volt mikor rendel, de többeket megkérdeztünk, és senki sem tudta, az ajtóra nem volt kiírva csak egy telefonszám. Felhívtam a számot, de csak üzenetrögzítő vette fel, gondoltuk, akkor majd holnap hívjuk újra.
Így egy kicsit még szétnéztünk a plázában, bementünk  egy szupermarketbe, ahol végre találtam majoránnát  és haza mentünk. Itthon, nem tudom mit kerestem másképp, de sikerült megtalálnom a biztosító oldalán ezt a dokit telefonszámostul, rendelési időstül. Másnap megint telefonáltam, a Macabit hívtam először, ahol azt mondták, ez a doki, nem közvetlen az ő orvosuk, csak nekik is dolgozik, hívjam a Grand Canyon klinikát  Hívtam a számot, de megint csak az az üzenetrögzítő vette fel, először le is tettem, hátha később elérem. De másodszor végig hallgattam, hogy akkor hagyok üzenetet, és szöveg végén a doki egy másik telefonszámot diktált be, a szöveg harmadszori végig hallgatása (3 újrahívás) után sikerült leírnom a  számot, tárcsáztam, fel is vette egy kedves nő, aki csodák csodája, tudott angolul, bediktáltam minden adatom, mondtam, hogy időpontot szeretnék, mondott is napot, mikor szóltam, hogy nem egyedül mennék, hanem egy másik lánynak is kéne időpont, na itt nem tudom mi történt, miután bediktáltam B. adatit is kérte, hogy várjak, de szerintem k.b. 20 percet vártam  mire újra jelentkezett  közben többször mondta, hogy "regá, regá" (pillanat), végül sikerült időpontot kapnom január 23.-ra.
Ma reggel elmentünk a bankba, mert a betegségünk miatt kicsúsztunk regisztrációs időből, és kellett kérnünk új jelszót, meg végre el akartam jutni a fűszereshez, miközben egyszer csak azt hallom mellettünk egy pártól, hogy - oké puszi! - mondom, wow ez magyarul volt? És a srác ránk vigyorgott, és mondta, hogy - igen sziasztok. Kiderült, hogy ők az a család, akiről az itteni magyar nő mesélt, akik meghívtak minket szombatra vacsizni, ami mint kiderült holnap lesz.
Később elmentünk a Big Centerbe shoppingolni, vettünk mindenféle műanyag cuccot a konyhába, körbe néztünk mini sütő ügyben, és találtunk is egy szimpatikusat, amit vasárnap meg is veszünk,  mert addig gondolkoztunk rajta, hogy mire vissza értünk a  bolthoz bezártak. Viszont cserébe bementünk egy konyhafelszerelés boltba, ahol Balázs szólt, hogy nem veszel észre valamit? Semmi. Itt mindenki magyarul beszél! És tényleg rajtunk kívül csak egy másik család volt ott, és tényleg magyarul beszéltek. A pénztárnál ki is segítettek minket héberül, és utána még lebeszélgettünk kicsit, kiderült, hogy már 20 éve élnek itt, és kaptunk is egy telefonszámot, hogy hívjuk nyugodtan, ha segítség, vagy infó kell, hátha tudnak segíteni valamiben :). Szuper!