2014. július 8., kedd

Szirénák közt, gyors helyzet jelentés


Túl vagyunk életünk első légiriadóján, a hangja nem valami erős, ha minden ablak zárva lett volna, nem biztos, hogy meghallom, és végig nem voltam biztos benne, hogy ez most az, vagy nem az? Míg Balázs összekapta magát (épp a zuhany alatt állt), gyorsan kiszaladtam, megnéztem mások mit csinálnak, és már jött is a szomszéd lány, teljes pánikban. Kimentünk a ház általunk védettnek titulált részére (ez régi ház, nincs óvóhely benne) és végig nyugtatgattuk szegényt, ami teljesen lefoglalta a mi idegeinket. Halkan de hallottuk, ahogy pukkant a rakéta, aztán vártunk még kicsit, biztatgattuk még kicsit a leányzót, és vissza is jöttünk a lakásba, Szóval a helyzet még inkább izgi mint ijesztő, és van szuper védelmi rendszerünk is (I LOVE IRON DOME). Sőt, a szintén kissé gyenge idegekkel rendelkező amerikai főnököm, azonnal írt, hogy ő biztonságos helyen lakik, egy Tel Aviv meletti faluban, van plusz vendégszobájuk, ha kell hely mindig mehetünk oda, sőt ha este valami rosszabb lesz, a férje meg a lánya a közelben fog foci VB-t nézni, és fel tudnak minket szedni, namost első kicsit beszartam, hamár egy sok éve itt élő, ilyeneket mond, akkor lehet, hogy én vagyok bátor nyuszika (?), de aztán belegondoltam, hogy ha férje, meg a lánya ide jön a közelbe foci VB-t nézni, akkor annyira nagy gáz nem lehet, és mondta is, mikor rákérdeztem, hogy nincs vész, csak az ő idegei már öregek, és akarta hogy tudjam, van hova mennünk. Mindig mondom én, hogy önkéntesnek lenni, egy nagyon megtérülő, és gyümölcsöző vállalkozás. Ja igen még egy kis előzmény, tegnap este kezdődött a nagy őrület, és mikor haza értem az ulpánról, a pánikbeteg szomszéd lány kirohant a és mondta nekem, reszketve, hogy őrült gáz van, és úristen, és mostmilesz, és jajj, és ő ezt nem bírja, és nagyon vigyázzak, és hova kell menni, és nemfélsz? Hááááát ööööö ezek után kissé beszarva léptem be a lakásba, és elkezdtem pánik szerűen nézni a híreket, amiben emberek teljesen rémült, és felháborodott fejjel közölték, hogy nem tudnak aludni, és legyen már ennek vége. Így aztán kicsit megnyugodva feküdtem le aludni. Én igazán együtt érző vagyok, és tényleg milyen már, hogy nem hagyják az embert aludni, de azért ezt olyan körítéssel, és hangnemben előadni, mint : "Hölgyeim és uraim, folyamatos rakéta támadás alatt állunk, óránként házak dőlnek össze, és eddig 300 ember lelete halálát, ááááááá majd jelentkezünk" azt egy kicsit erősnek éreztem. De nem csak én, ma volt fent nálam a lakás tulaja, csak erre járt a fiával, még mindig szuper jófej, nagyon jót beszélgettünk, és kérdeztem tőle, mint itt született Izraelitől, hogy most mi van, mit kell tenni, meg ilyenek. Nevetve mondta, hogy semmi sincs, csak a média felfújja, és hogy ez szerinte mennyire káros, de Tel Aviv-ban nem lesz semmi nincs miért aggódni. És ha mégis, van hova mennünk ügye... 

És akkor néhány link, ha valaki utána akar olvasni a fejleményeknek:

angolul:

magyarul:



 


És egy kép amit Steiner Kristóf osztott meg, és remélem nem veszi zokon, hogy itt is megosztom:

"Én a békét választom!" - angolul, héberül, arabul egy tel avivi kávézó ablakában. 




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése