B.U.É.K.

Az év utolsó napján, reggel, elmentünk laborvizsgálatokra. Bementünk, lehúztuk a kártyánkat a terminálon, majd néztünk, bután hogy akkor most mire is kattintsunk, mert minden héberül van csak kiírva. Aztán ami úgy tűnt hasonlít ahhoz ami a papírunkon van azt nyomtuk, kaptunk sorszámot, leültünk, vártunk. Aztán Balázst szólították, és szerencsére a pultnál dolgozó beszélt angolul, és azon kívül, hogy mondta, ez a sorszám nem lesz jó nekünk, segített új számot húzni. Maximum 10 percet várhattunk, már le is vették a vérünket, és a kedves hölgy a pultnál végre elmondta, hol találom meg azt a gyógyszertárat, ahol kiválthatom a gyógyszeremet. Nem fogjátok elhinni, konkrétan mellettünk van a gyógyszertár. És nem hittem a szememnek, de a pultban kiszolgáló igazi kis patikus bácsi (fehér haj, fehér kis szakáll, kedves mosoly), egy dobozból egy kis zacskóba kiadagolta nekem a gyógyszert, és a kis papírzacsira  ráírta, az utasítást, meg a gyógyszer nevét. Amúgy nem tudom mit adtak nekem, de ettől a cucctól narancssárgát pisilek, brutál ( bocsi, az intim részletekért).
A szilveszter estét kettesben töltöttük, végül nem mentünk bulizni, mert Balázs még gyenge. De azért nem voltunk teljesen egyedül, mert skypon keresztül buliztunk Tücsök, és Réka barátnőimmel ja és persze Natasával a legcukibb pit bullal, koccintottunk az összes idő szerint.
Ma reggel nagy vágyam volt megnézni a piacot, de mivel fél 11-kor keltünk  erre már nem volt sansz. De bejelentkeztem a háziorvoshoz, hogy az eredményeket megtudjuk, és másnaposan szuperül tudok angolul ügyet intézni (na jó a menüben volt amit vagy négyszer hallgattam meg, hogy megértsem mit is akarok, de van időpontunk).
Aztán elmentünk vásárolni, vettem egy izgi gyümölcsöt  guavát, aminek valami elképesztő illata van, de sajnos nem olyan finom, szerintem még nem volt elég érett. Ja és biztosra mentem főztem isteni citromos vörös lencse krémlevest, csodálatos, friss, illatos korianderrel.
Aztán csodák csodájára, két hét után sikerült elérnem a tőlünk szerintem fél órára élő távoli rokonaimat, akikkel valahogy sosem sikerült felvenni a kapcsolatot, bármennyire is igyekeztem, mindig valahol csámborogtak, nem vették fel telefont, aztán lebetegedtünk és akkor nem is próbáltam őket hívni, de ma este végre elértem őket. Most sem fogunk tudni találkozni, mert most meg elmennek Floridába. Izgága népség ez én mondom (ezek a nyugdíjasok...), de Judith megígérte, hogy majd segít nekem a biztosítóval, és fordít nekem, meg kikeresi amire szükségem van. Titkon reméltem, hogy majd tudunk velük mostanában találkozni, és segítenek még pár dologban, de van időnk.
Holnap megyek Haifára honosítani a diplomám, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz.